Hogy lehet, hogy már protekcióra, ismerősre se vesznek föl dolgozni?

Undorító dolog,tudom. De már túl régóta vagyok munkanélküli ahhoz,hogy ezt anyagilag bírjuk. Minden létező önéletrajzot beadtam,minden létező állásinterjúra elmentem,szakmán kívül is. Mégis mindenhol a nem. Ekkor eszembe jutott,hogy néhány kapcsolatom még jól jöhet. De az állásinterjún hiába mondtam ki a nevét,bólogattak,és mintha mi sem történt volna,ugyanúgy mondták,hogy beraknak a hosszú kiválasztási folyamatba,aminek nem garantálják,hogy akár az első lépcsőfokát is elérem,mert olyan sok a jelentkező.

Kérdem én: akkor minek járt közben értem az ismerős,ha ugyanolyan névtelen senki voltam a többszáz között?

Több helyen is jártam így,mostmár meg se próbálom az ismerősöket,minek,mikor manapság már ÍGY SEM lehet bekerülni. Csak tudnám,hogy akkor miért mondják,hogy általában a valakik valakije töltik be a pozíciókat.

Csak hogy lássátok: ez egy elkeseredett lépés volt tőlem,mert lassan nem bírom anyagilag munka nélkül. Kilincselek,kalapolok munkáért,és ahogy említettem,szakmán kívül: bolti eladónak,árufeltöltőnek se vesznek fel,oda se jók a kapcsolataim,pedig nem vagyok gőgös,bármit szívesen elvégzek,megtanulok. És nem és nem és nem. Én meg nem értem,hogy miért.