Hogy lehet, hogy már protekcióra, ismerősre se vesznek föl dolgozni?
Undorító dolog,tudom. De már túl régóta vagyok munkanélküli ahhoz,hogy ezt anyagilag bírjuk. Minden létező önéletrajzot beadtam,minden létező állásinterjúra elmentem,szakmán kívül is. Mégis mindenhol a nem. Ekkor eszembe jutott,hogy néhány kapcsolatom még jól jöhet. De az állásinterjún hiába mondtam ki a nevét,bólogattak,és mintha mi sem történt volna,ugyanúgy mondták,hogy beraknak a hosszú kiválasztási folyamatba,aminek nem garantálják,hogy akár az első lépcsőfokát is elérem,mert olyan sok a jelentkező.
Kérdem én: akkor minek járt közben értem az ismerős,ha ugyanolyan névtelen senki voltam a többszáz között?
Több helyen is jártam így,mostmár meg se próbálom az ismerősöket,minek,mikor manapság már ÍGY SEM lehet bekerülni. Csak tudnám,hogy akkor miért mondják,hogy általában a valakik valakije töltik be a pozíciókat.
Csak hogy lássátok: ez egy elkeseredett lépés volt tőlem,mert lassan nem bírom anyagilag munka nélkül. Kilincselek,kalapolok munkáért,és ahogy említettem,szakmán kívül: bolti eladónak,árufeltöltőnek se vesznek fel,oda se jók a kapcsolataim,pedig nem vagyok gőgös,bármit szívesen elvégzek,megtanulok. És nem és nem és nem. Én meg nem értem,hogy miért.
30-as, ezt írtad:
"De én már értem, hogy mi a helyzet!"
Mi a helyzet,ezt írjad le nekem,légy szíves, ha te érted. Köszi.
A 88%-os nagyon szemfüles! ☺
Azt akarjuk elérni, hogy ne másokat hibáztass, csakis te vagy az felelsős saját magadért. Valamiért kényelmesebb vergődni, semmint kinyitni az elmédet, de legfőképp a szíved.
Hű,az elmém meg a szívem? Ez gyakorlatban mit jelent,mert én ezt így nem értem.
Tényleg nem értek sok dolgot,és szeretném megérteni,ennyi az egész.
Én nem hibáztatok senkit. Én őszintén csodálkozom azon,hogy protekcióra sem megy.
Az elkeseredés igaz,de ki nem lenne az a helyemben.
28, 29, 32 válaszadók már nagyjából összefoglalták.
Emellett úgy tűnik nekem, hogy nem reálisan látod a helyzetet, van benned egy óriási adag önsajnálat és inkább arra fekteted a hangsúlyt, nem a megoldásokra.
A betegségeidet valóban hatékonyan kellene kezelni. Tudom, hogy a hormonális és autoimmun betegségek témája nagy falat a mai "orvostudomány" számára, de nem feltétlenül kell kizárólag az orvosokra hagyatkozni. Sokat kell olvasni a témában és akkor jönni fognak a megoldások. Én alig szoktam beteg lenni és szerintem ez az életmódomnak és életszemléletemnek köszönhető.
Elképzelhető, hogy egy életmódváltás (pl. táplálkozás terén) rád férne és máris kevesebb betegséged lenne.
Amikor gyerek voltam, nagyimnak is autoimmun betegsége volt (többek közt), akkor tájékozatlan voltam, de azóta sokat olvastam a témában és szerintem sokat lehetett volna javítani az egészségi állapotán, már csak azzal is, ha máshogy táplálkozik.
Ez persze nem elég, ez csak a fizikális része, az életszemléleteden is érdemes lenne változtatnod.
Azt, hogy lépj ki a komfortzónádból! Keress munkát máshol! Nézz szembe a hibáiddal, fogadd el őket, javítsd ki, de ne lovagolj rajtuk - hanyagold a mentális projekciókat! Az autoimmun betegség sem hiába van. Ha én kigyógyultam belőle, te is könnyen helyre jössz! Tedd fel magadnak a kérdést, hogy valamiért nem érzed kényelmesnek, hogy van ez a két betegséged?
Próbálj szeretettel viszonyulni másokhoz.
Pedig valóban hibáztatsz másokat; most olvastam, hogy írta valaki - éppen én is ki akartam még egészíteni ezzel a hozzászólásomat.
Látom, tagadod is az állapotodat. Tudod, ha valamit nem látsz be, akkor azt nem is fogod tudni megváltoztatni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!