Olyan munkaügyi per amely jogtalan kirúgást állít helyre annak emberileg van értelme? Ki akar ezek után visszamenni dolgozni nem értem?

Ott kezdődik a bibi, hogy a munkáltató általában nem szokott annyira hülye lenni, hogy úgy rúgjanak ki valakit, hogy arra ne tudjanak valamit ráhúzni, ami a törvény előtt őket védi. Ha igen, az már árulkodó... Éppen azért, mert neki megvannak az eszközei (jogi képviselet, munkaügyi osztály), akik sokkal inkább tisztában vannak a lehetséges következménnyel, mint bárki más. Többnyire a munkavállaló szokott alul maradni, mert ő nem rendelkezik eme eszközökkel és egy ügyvédet is busásan meg kell fizetni már csak azért is, hogy ajtót nyisson és beengedjen, hát még a tanácsaiért, jogi képviseletéért. A legtöbben ezt pontosan az anyagi vonzat miatt nem vállalják fel.

Nekem van ebben tapasztalatom, amikor leépítés címszóval küldtek el egy munkahelyről. Egyik napról a másikra. Le kellett tennem a céges laptopomat, telefonomat, céges autómat és gyakorlatilag "meztelenül" mentem haza középvezetői pozícióból. Mivel nem vettek fel a helyemre senkit, csupán átszerveztek valakit cégen belül, ezért az okot a jogi képviselőm - aki egyébként egy nagyon jó barátom - elfogadhatónak találta. Mi abba tudtunk belekapaszkodni, hogy egyik napról a másikra kiraktak, hiszen ezt csak rendkívüli felmondás esetén tehették volna meg, ahhoz pedig ugyebár baromi alapos indok kell. Ha szimplán csak felmondanak, akkor jár felmondási idő/végkielégítés. Ezekről itt szó sem volt. A képviselőm fel sem vetette a pert, óvatosan kell ezzel viszonylag bánni, mert egy nagy munkáltató könnyen eltusol mindent. (Ellenben a hírnevükre vigyáznak, szóval többnyire ők is szeretik elkerülni a pert.) Szimplán csak küldött egy levelet a követeléseimmel és némi "fenyegetőzéssel" arra vonatkozóan, hogy adott esetben perre visszük az ügyet.

Sok-sok levélváltás után (több, mint fél év) végül peren kívüli egyezség született. Befogom a számat és csendben eltűnök, cserébe megkapom a végkielégítésemet + elengedik a munkahelyi tartozásomat (munkabér előleg, amiből akkor még nettó 640 ezer forint visszafizetendő összegem volt).

Vagy is nem... ez általában nem úgy működik, hogy agyatlanul berohanok a bíróhoz és kijelentem, hogy én perelni akarok, hanem bemegyek egy ügyvédhez, megbeszélem vele a lehetőségeket, megfogalmazzuk közösen azt, hogy mit lehet ebből kihozni és mire szeretnénk rámenni, majd ő kommunikálni kezd a munkáltatóval. A pereskedés már csak a következő fokozat, amelyben szintén meg lehet fogalmazni egyébként a követeléseket. Az más történet, hogy az jogilag helytáll-e, vagy sem.

Értem azt egy ilyen ügyben hiába megyek úgy bíróságra, hogy nekem 8 millió kártérítés kell, mert csorba esett a becsületemen, maximum körberöhögnek. Ugyanakkor, ha rendelkezem a megfelelő bizonyítékokkal a kirúgásom körülményeivel kapcsolatban (vagyis nem tudják elsikálni utólag a papírokat) és követelem a végkielégítésemet és a jogtalan elbocsátás miatt a bérelőlegem visszafizetésének elengedését, akkor már sokkal esélyesebben lehet indulni. Én nem rendelkeztem a szükséges papírok mindegyikével, így mi óvatosan bántunk a per témával, mert nem biztos, hogy megnyertük volna. Tudni kell, hogy meddig érdemes nyújtózkodni...

Egyébként ha kirúgnak, a büdös életbe nem mennék vissza az adott céghez dolgozni, akkor sem ha térden állva könyörögnek és akkor sem, ha bírói végzés alapján megtehetem. Számomra elégtétel lenne, hogy megvágták a céget a jogtalan cselekedete miatt.

"Számomra elégtétel lenne, hogy megvágták a céget a jogtalan cselekedete miatt."

És ezért a Spar-ba hány zsemlét kapsz öreg?

Kedves zsömlés!

A bíróságot baromira nem érdekli, te hány zsömlét veszel meg és miből. Ahogy mást sem... Nem ez alapján születik meg egy bírósági döntés.

Engem meg pont baromira nem érdekelt, hogy a középvezetői székből átmenetileg sokkal lejjebb estem, mert kellett a munka, kellett a pénz, így szinte bármit elvállaltam volna akkor hirtelen, ami szembe jött. Nehéz időszak volt, de szerintem a lehetőségekhez képest jól jöttem ki belőle.

Én igenis azt mondom, hogy legyen az embernek annyi önbecsülése, hogy nem kuncsorogja magát vissza akárhogy is egy céghez pont azért, amit a kérdező is mondott. Ha akarják úgy is megoldják, hogy önként menjen el a dolgozó két héten belül...

Ennek a döntésnek maximum annyi értelme lehet, hogy az ember igazságérzete egy kicsit a helyére billen és a munkáltató is s*ggbe lett billentve, ami által észlelheti, hogy nem tehet meg bármit velünk, kisemberekkel. Ha legközelebb csak kétszer meggondolja mielőtt egy dolgozójával ezt teszi, már megérte! Akkor is, ha én ebből zsömlét nem veszek.

Én csak azt mondom hogy mi értelme perelni, ha annyi a vége hogy a cég kap egy ejnye-bejnyét.

Ezért nem perelnék ha csak ennyi a következmény, és nekem nincs pénz.