Ti hogy reagáltatok volna egy ilyen helyzetre?

Magyarul ahelyett, hogy a főnök személyesen megkért volna téged, hogy menj el azért a dologért, fennhangon ezzel a bemondással adta a kolléganőd és a te tudtodra, hogy ki csinálja.

Ha a fent elhangzó mondatnál távolabb lettem volna tőlük, akkor természetesen a fülem botját se mozdítottam volna, hiszen 1. nem velem beszéltek 2. senki nem jött oda hozzám, hogy bármire is megkérjen 3. nem vagyok köteles meghallani, ki kivel mit beszél rólam a távolban

Ha a mondat elhangzásakor ott vagyok a szoros közelükben, akkor, valami olyasmi megjegyzést tettem volna a kolléganő felé, hogy "Semmi baj Julika, majd én elmegyek azért a dologért. A főnök szeret ilyen feladattal tapasztaltabb munkatársakat megbízni."

Akkor lásd a második verziót, és annak mindenféle kombinációit.

De annak ellenére játszhatod a süketet, és rákérdezhetsz, hogy mit is mondott? Nem figyeltél jól, de mintha a nevedet hallottad volna...

Ilyen helyzetekben a legjobb a hülyét játszani. Meg kell tanulni, hogy hogyan reagáljon ilyenkor az ember, de azt is úgy, hogy ne torrkoljon nyílt ellenségeskedésbe. Különösen, ha a főnökről van szó. Tiszteletteljesen és békésen is lehet ám visszaszúrni.