Egy főnöknek mennyi köze legyen a beosztott magánéletéhez?

Szerintem a lényeg, hogy ne akarj csak azért belemászni más dolgaiba, és beleszólni a magánéletébe, mert te a főnöke vagy, és fitogtatni akarod, hogy felette állsz. Mert a magánéletben nem állsz felette, csak a munkahelyen, és ami a munkán kívül van, ahhoz ilyen értelemben semmi közöd nincsen. Az az undorító, ha ezt egy főnök nem akarja felfogni.

Minden más esetben szerintem jól esik az embernek, ha emberként viszonyulnak hozzá. Sőt, szerintem az a jó főnök, aki a munkahelyi kérdésekben is emberként viszonyul a beosztottjaihoz, az ilyet sokkal hamarabb fogják tisztelni és elismerni, mint azt, aki csak parancsolgatni tud. Ha érezteted a beosztottjaiddal, hogy tiszteled őket emberként, és nem érezteted azt, hogy te élet és halál ura vagy, csak mert egy nyomorult munkahelyen éppen főnök szerepet játszol el, az a helyes szerintem. Az a jó főnök, aki nem játssza el a birodalmi tulkot, nem hatalmaskodik, de ugyanakkor határozott, tud parancsolni, tudja éreztetni, hogy az ő kezében vannak a dolgok, de ugyanakkor az emberek hozzá is tudnak fordulni, mint emberhez, és ő is meg tudja szólítani az embereket. Ha pl. valaki sír, oda tud hozzá menni, hogy mi a problémája, de nem érezteti, hogy ő most itt a főnök, és majd ő belemászik a beosztottja magánéletébe, mert ő hatalmasabb nála... Ha eléred, hogy ne ezt érezzék, hanem tényleg azt, hogy emberként kérdezed, mert sajnálod, akkor jó főnök vagy.

Jól érzem, hogy a beosztottjaid nem valami komoly előképzettséget (itt diplomát, vagy legalább azzal egyenértékű tudást értek alatta), hanem inkább fizikai munkát végzők?

Szerintem ezek között valószínűleg helyesebb ez a hozzáállás, ahogy te is említed, volt, aki ki is akadt ezen.

Én is egy komplett csapatot vezetek, de szellemi munka, ott általában jobban szóba kerül a magánélet. Kérdezni ritkán kérdezek, de ha valami problémájuk van, megkeresnek, ami nekem (és a cégnek is fontos), mert megbecsült és nehezen pótolható munkaerő esetén sokkal fontosabb, hogy magánéleti problémáik esetén inkább kapjanak pár hónapig némi könnyítést, hogy könnyebben túl legyen a dolgon. Sem nekik, sem nekem nem jó kifacsarni a beosztottaimat, kollégáimat.

Bocs, közben nem láttam, hogy kérdést intéztél felém. Ember módjára: egymásra odafigyelve. Azt értem ez alatt, hogy nem csak elmegyünk a másik mellett, hanem észrevesszük, ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy megszoktuk. És igen, ha kell, akkor a lehetőségünkhöz mérten segítünk.

Tudom, sokak szerint manapság ez már nem "divat".