Miért nem szeretnek a kollégáim? Hogy tegyem ezen túl magamat, ha úgy érzem, nem jogos?

soha nem ertettem a hozzad hasonlo embereket. csendesek, visszahuzodoak, zarkozottak, de arra vagynak hogy mindenki szeresse oket.

Egyszeruen ez akkora onellentmondas hogy nem igaz hogy nem veszed eszre magadtol.

Szerintem meg neked van nagyon fura ertekrended. Amiket felsoroltal magadrol, azok nem pozitiv tulajdonsagok. "Nem artottam, nem keverek, nem veszekszem" Ezek alap dolgok, magatol ertetodoeknek kellene lenniuk, nem pedig olyan pozitiv tulajdonsagok amivel ki tudnad erdemelni az emberek szimpatiajat.

Tele vagy gorcsokkel, alig van onbecsulesed (latszik a viszontkerdesbol: akkor az mar nem er semmi? Senki nem mondott ilyet).

Miert lennel akkor nepszeru, mondd mar? Miert szeressenek az emberek?

Valakit szeretni az egy pozitiv erzes, ahhoz kell egy motivacio, szimpatia, olyan szemelyisegenek kell lenni ami szeretnivalova teszi. Neked nincs ilyened, nyilvan semlegesek veled az emberek, es igen, van akinek ez a visszahuzodo szemelyiseg unszimpatikus.

De ebben semmi negativum nincs, nincs jelentosege hogy szamodra vadidegen emberek teged szeretnek vagy nem, az a par ember szamit aki neked is szamit, a tobbiek szeretetere ne acsingozz.

Amíg elég sok olyan ember van Magyarországon, mint a 14-es válaszoló, addig ne sok jóra számíts.

Ha nem valami álommunka ez számodra, máshol is találnál állást, és nagyon kiutálnak, akkor esetleg válthatsz, hátha máshol jobb lesz. Nem mindenhol ilyen szar a társaság, de sok helyen igen.

Nekem amúgy a középiskolai "menő csávok és csajok" jutottak eszembe erről a hülye mentalitásról, hogy aki csendes, az kevesebbet ér.

Nem szerethet mindenki.

Szar.d le.

Megjegyzem én is olyan vagyok, akinek nagy a szája, jó fej, elpoénkodok, DE új közösségben, ahol én vagyok csak új, és mindenki más összeszokott, bizony csened vagyok AZ ELEJÉN én is. Nekem is idő kell, hogy egy kicsit kiismerjem az embereket és én is hajlandó legyek/tudjak kötetlenül viselkedni.

Érdekes módon, az én új munkahelyemen, bér feszengtem most is, és csened voltam, mert nem tudtam eddig igazán megnyílni úgy, de azt mondták kedvelnek.

ÉS tudod mit? Régebben én is utáltam ezt, kicsit őszintén most is, és meg akartam változni e téren. De rájöttem, hogy hülyeség.

Egyrészt ez nekem így jó, hiszen nem adok támadó felületet egy rakás idegen embernek, hogy olyan mély dolgokról csacsogjunk és úgy halljam vissza, hogy közben 3-at tekert rajta stb.

Másrészt aki TÉNYLEG ismer, ő tudja, hogy milyen vagyok. És egyik sem tart csened, visszafogott lánynak.

Jól van ez így, hidd el, nincs ezzel gond. ;)

Szóval azokban az emberekben lehet hiba. Nem kell minden jöttmentnek megfelelni, nem azért vagy ott, hogy szórakoztasd őket.