Ezek után mi alapján várják el az emberek, hogy a munkáltató emberséges legyen?

Miért csodálkoznak az emberek, hogy a munkatörvénykönyv is a munkáltatót védi, ha az emberek többsége a legszemetebb, legaljasabb, legembertelenebb munkafeltételeket is képesek dalolva elvállalni?

Sok ilyen esetről hallottam már, és ismerősömön keresztül láttam is ilyet, és komolyan, ha nem látom, nem hiszem el!

Ismerősöm takarítói cégnél dolgozott, havi 120.000 forintért. A túlórákat vagy késve, vagy egyáltalán nem fizették ki. Majd közölték egy nap ismerősömmel, hogy szépen kezdjen arra átállni, hogy neki kell majd a takarítószereket is megvennie a munkához, mert a cég erre már nem akar pénzt költeni. Ekkor a fizetése lett volna 50.000 forint havonta. Megmondta az ismerősöm, hogy felejtsék el, erre kirúgták.

Azonnal meghirdették a pozícióját, de már alapba úgy, hogy a takarítószereket a munkásnak kell megvennie, ami X ezer forint havonta.

És az emberek még ezért is sorba állta!! Úgy, hogy tudták, hogy teljes munkaidős állás, a túlórát nemigen akarják kifizetni, és kb 50ezret vihetnek majd haza havonta!

Még a közmunkán is jobban fizetnek valamennyivel...

Megértem, ha valakinek mindenképpen munkára van szüksége, de azért szerintem van egy határ. Vagy én gondolom rosszul?

Másik ismerősöm munkahelyén is folyamatosan ment a panaszkodás, hogy a cég állandóan túlóráztat, amiket sosem fizet ki. Ott is kirúgtak pár embert, mert nehogy már ők mondják meg, hogy a túlórát kinek fizessék ki. És mégis dalolva rögtön jelentkeztek a helyükre úgy, hogy őket is állandóan túlóráztatják.

Én ezt nem értem. Miért csodálkoznak a munkavállalók, hogy a munkáltató le se sz@rja a munkások igényeit, vagy jogait, amikor rengeteg olyan ember van, aki a legembertelenebb szerződést is mosolyogva írja alá?

Nyugaton ha nem fizetnek a túlóráért, olyan munkaügyi pert akasztanak a munkáltató nyakába, hogy azt megemlegeti, és ott nem is találna más munkást, ha kiderülne, hogy a túlórákat nem fizetik ki.