Mit tehetnék? Pályatévesztettnek érzem magam.

Kicsit hosszú lesz, nagyon bepánikoltam.

Óvodapedagógiát tanulok, másodéves vagyok. Jövő tavasszal már végzek is az egyetemen.

Úgy indultam, hogy szeretném ezt csinálni, mert akkor soha az életbe nem kell dolgoznom. Most homlokegyenest mást vallok. Nem szeretem, sőt mi több, utálom. Utálok gyakorlatra menni, lefogyok 4 kilót, beesik az arcom, kikészít. De nem mintha nem tudnék bánni a gyerekekkel, mert nagyon jó kapcsolatot tudok velük kialakítani, hanem egyszerűen irtózatosan kimerülök. Emelett a nagyon nagy felelősség, adminisztratív ügyes, rettentő sok felmérés és előkészület, tudatos tervezés. Melett mondanom sem kell, hogy megélni nem fogok tudni.

Ha nem is nézem a megélhetést, sem szeretném ezt csinálni. Pedagógus terület egy magányos szakma. Egyedül vagyok (oké 25 gyerekkel együtt). Ha valaki van is körülöttem, mind nők. Nem pasi faló vagyok, de nekem fontos, hogy legyen több nem is ott, ahol dolgozok. Amikor volt barátom is, nagyon kellemelten volt a gólyatábor is, mert alig volt a másik nemből, a szakon meg egyszerűen kkborulok, hogy csak lányokkal vagyok körbe véve.

Nézegettem szakirányú továbbképzéseket. Két év szakmai gyakorlat kell a fejlesztőőedagógushoz, van gyógytornász továbbképzés, rekreációs és mentálhigiénés. Utóbbiakra azt mondják, hogy nem egy másoddiploma, nem egy plusz szakmát ad, hanem a csoporton belül én kiemelkedő lehetek ezzel (ergo több munka, a képzés pedig fizetős).

Nem tudom mit tehetnék.

Imádom a gyerekeket, tudok velük bánni, de nem tudnék 1 héttel többet megmaradni ott a légkör miatt. Nem az én területem.

Elmentem karrier-tanácsadásra, ott pedig próbálták inkább megszerettetni velem újra a területet, nem pedig alternatívákat ajánltak.

Gondolkoztam másik alapszakon is, de már 6 félévet elpazaroltam (illetve el fogok) és még marad 6.

Mit tehetnék?

Köszönöm aki elolvasta!