Mit tehetnék? Pályatévesztettnek érzem magam.
Kicsit hosszú lesz, nagyon bepánikoltam.
Óvodapedagógiát tanulok, másodéves vagyok. Jövő tavasszal már végzek is az egyetemen.
Úgy indultam, hogy szeretném ezt csinálni, mert akkor soha az életbe nem kell dolgoznom. Most homlokegyenest mást vallok. Nem szeretem, sőt mi több, utálom. Utálok gyakorlatra menni, lefogyok 4 kilót, beesik az arcom, kikészít. De nem mintha nem tudnék bánni a gyerekekkel, mert nagyon jó kapcsolatot tudok velük kialakítani, hanem egyszerűen irtózatosan kimerülök. Emelett a nagyon nagy felelősség, adminisztratív ügyes, rettentő sok felmérés és előkészület, tudatos tervezés. Melett mondanom sem kell, hogy megélni nem fogok tudni.
Ha nem is nézem a megélhetést, sem szeretném ezt csinálni. Pedagógus terület egy magányos szakma. Egyedül vagyok (oké 25 gyerekkel együtt). Ha valaki van is körülöttem, mind nők. Nem pasi faló vagyok, de nekem fontos, hogy legyen több nem is ott, ahol dolgozok. Amikor volt barátom is, nagyon kellemelten volt a gólyatábor is, mert alig volt a másik nemből, a szakon meg egyszerűen kkborulok, hogy csak lányokkal vagyok körbe véve.
Nézegettem szakirányú továbbképzéseket. Két év szakmai gyakorlat kell a fejlesztőőedagógushoz, van gyógytornász továbbképzés, rekreációs és mentálhigiénés. Utóbbiakra azt mondják, hogy nem egy másoddiploma, nem egy plusz szakmát ad, hanem a csoporton belül én kiemelkedő lehetek ezzel (ergo több munka, a képzés pedig fizetős).
Nem tudom mit tehetnék.
Imádom a gyerekeket, tudok velük bánni, de nem tudnék 1 héttel többet megmaradni ott a légkör miatt. Nem az én területem.
Elmentem karrier-tanácsadásra, ott pedig próbálták inkább megszerettetni velem újra a területet, nem pedig alternatívákat ajánltak.
Gondolkoztam másik alapszakon is, de már 6 félévet elpazaroltam (illetve el fogok) és még marad 6.
Mit tehetnék?
Köszönöm aki elolvasta!
De én tényleg nem szeretnék ezen a területen tovább maradni.
Nem tudok minden nap úgy örülni egy matricának amit behozott, mintha a világot váltotta volna meg, miközben én 2 órát aludtam és nincs minden rendben a magánéletemben. Nem vagyok mosolygós, sőt. Nagyon sokan szóltak már emiatt, plusz gyakorlati helyemen is állandóan ezzel traktálnak engem.
Természetesen befejezem több okból kifolyólag is.
"Úgy indultam, hogy szeretném ezt csinálni, mert akkor soha az életbe nem kell dolgoznom."
Minden egyes mondatodat átérzem és megértem, na de ez... Könyörgöm, ezt honnan a túróból vetted? Ha megnyered a lottót, na akkor nem kell dolgoznod soha az életben, egyébként minden szakmában teljesítményt várnak. És teljesíteni mindenhol fárasztó. Fejezd be, aztán keresd az alternatívákat, dolgokat, amik mozgatnak, amit szívesebben csinálnál, ami hosszú távon sem esne nehezedre. De arra ne számíts, hogy végiglazsálhatod az életedet...
Én teljesen megértelek... nem óvodapedagógus vagyok, de pedagógus, már lediplomáztam, tanév eleje óta dolgozom. Gyerekekkel én is elvagyok, de a sok tervezés, készülés, adminisztráció nagyon sokat elvesz a szabadidőből.
Emellett én is magányos vagyok, mondhatni még jobban, mint bármelyik óvónő lehet, mert a óvónők többnyire váltásban dolgoznak, és van olyan időintervallum, amikor mindketten ott vannak, plusz pár méterrel arrébb ott egy másik csoport, másik óvónővel, plusz ott a saját csoportod dajkája...
Én több oktatási intézménybe járok ki, nah ez a magányosság... Mivel sehova se tartozom igazán, így sehol sem tudok az ott dolgozókkal kapcsolatot kiépíteni (mert ők fixen dolgoznak az adott helyen, jobban van kapcsolatuk egymással, mint nekem, aki minden nap máshova megy, van ahol az ott dolgozók 90%-a nem is ismer...).
Ha elvégzed a fejlesztő pedagógiát, megsúgom, még több lesz az adminisztráció...
Szóval én is pályatévesztettnek érzem magam, bár én egyetem alatt nem éreztem így (vagy csak nagyon ritkán), viszont mióta dolgozni kezdtem, azóta folyamatosan így érzem.
Ha lenne pénzem, tanulnék valamit, aminek köze nincs a pedagógiához. És pénzem nincs, és időm sincs tanulni. Mondjuk az is biztos, hogy én az egyetemre nem mennék vissza.
Cserélünk? :-) Igaz, én is pedagógus leszek, de tanár, azzal többet kereshetnél, és lehet, több lenne a pasi is. xddd
Én is néha úgy érzem, pályát tévesztettem, és óvónőnek kellett volna mennem. :-( Én tudnék örülni a matricáknak is 2 óra alvás után!!
Na mindegy. Én azt mondom Neked, fejezd be, és ezt meg is tudom magyarázni. Egyrészt még változhat az elképzelésed, ahogy eddig is változott. Másrészt jövő februárnál előbb úgysem tudsz máshová jelentkezni, azt meg 2016-nál előbb elkezdeni nem tudod. És Te akkorra végzel, ergo ha nagyon nem jön be addig sem az óvónő, elmész az új szakra. De onnantól már lesz diplomád.
Troll: és lehet, hogy az új suliban rájössz, hogy mégsem volt olyan rossz az az óvónő. ;-)) Csak akkor már tudsz benne dolgozni. Na?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!