Milyen munkahelyen állnám meg a helyem?

Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy érthető legyen.

Konyhán dolgozom. Sajnos nem vagyok egy gyors ember, és egy közösségbe is nehezen illeszkedek be, nem tudok kapcsolódni a témájukhoz, ezért kiközösítenek. Valamit elkezdek csinálni (panírozni pl), jön valaki akinek segítenem kell, elhív, én elmegyek aztán mire visszaérek vagy valaki letol, miért nem fejeztem be (hiába mondom, hogy elhívtak, de Ő csak mondja, hogy ezt akkor sem hagyjuk így itt) vagy azért, mert ennek már rég kész kéne lennie. Nem tudom eldönteni, hogy mondjam-e annak a valakinek, hogy nem tudok menni (mert akkor meg az lesz a baj) vagy egyszerűen sz@rjam le az egészet és pörögjön le rólam a hol a letolás hol az, hogy a másiknak meg segítség kell.

Nehéz eldöntenem, hogy mikor mit lenne jobb csinálni. Még nincs 3 hónapja, hogy itt vagyok. De már idegileg kész vagyok, nagyon utálom már most az egészet.

Az előző munkahelyem azért szűnt meg, mert ott is hibáztam. Nem egy eget rengető hiba volt, de az egyik kolléganőm rendezte el a főnöknél, hogy eltűnjek. (Erre van fültanú).

Nem vagyok okos, ügyes, se gyors. Olyan értelemben nem vagyok gyors, hogy alapos. Vagy gyors vagy alapos. De nem tart olyan hű, de sokáig semmi.

Ha gyorsan kell csinálni valamit, valami kimarad. Panírozásnál: (Asztaltörlés, elvinni a tálcát a mosogatóba, mert még a másik feladatot is meg kell csinálni, siessünk stb). Figyelmetlen vagyok, de nagyon, otthon is már.

Iskolába járok, de csomó dolog ott is nehézséget jelent, biztos lesz pár tárgy amiből félévkor bukta lesz. Fáradt is vagyok, mégse elég amit nyújtani tudok.

Lelkileg egyre jobban oda vagyok ezek miatt, és ez kihat minden téren mindenre. Már úgy vagyok, hogy esténként azért imádkozok, hogy reggel bár ne ébrednék fel, és szívből szeretném, hogy jöjjön a kaszás.

De még minimum 4 év mire lesz valami képesítésem, addig ilyen helyeken kell kihúznom, ahol utálok lenni. Amúgy egyedül vagyok, se gyerek, se párom nincs.

Mit csináljak?