Milyen munkahelyen állnám meg a helyem?
Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy érthető legyen.
Konyhán dolgozom. Sajnos nem vagyok egy gyors ember, és egy közösségbe is nehezen illeszkedek be, nem tudok kapcsolódni a témájukhoz, ezért kiközösítenek. Valamit elkezdek csinálni (panírozni pl), jön valaki akinek segítenem kell, elhív, én elmegyek aztán mire visszaérek vagy valaki letol, miért nem fejeztem be (hiába mondom, hogy elhívtak, de Ő csak mondja, hogy ezt akkor sem hagyjuk így itt) vagy azért, mert ennek már rég kész kéne lennie. Nem tudom eldönteni, hogy mondjam-e annak a valakinek, hogy nem tudok menni (mert akkor meg az lesz a baj) vagy egyszerűen sz@rjam le az egészet és pörögjön le rólam a hol a letolás hol az, hogy a másiknak meg segítség kell.
Nehéz eldöntenem, hogy mikor mit lenne jobb csinálni. Még nincs 3 hónapja, hogy itt vagyok. De már idegileg kész vagyok, nagyon utálom már most az egészet.
Az előző munkahelyem azért szűnt meg, mert ott is hibáztam. Nem egy eget rengető hiba volt, de az egyik kolléganőm rendezte el a főnöknél, hogy eltűnjek. (Erre van fültanú).
Nem vagyok okos, ügyes, se gyors. Olyan értelemben nem vagyok gyors, hogy alapos. Vagy gyors vagy alapos. De nem tart olyan hű, de sokáig semmi.
Ha gyorsan kell csinálni valamit, valami kimarad. Panírozásnál: (Asztaltörlés, elvinni a tálcát a mosogatóba, mert még a másik feladatot is meg kell csinálni, siessünk stb). Figyelmetlen vagyok, de nagyon, otthon is már.
Iskolába járok, de csomó dolog ott is nehézséget jelent, biztos lesz pár tárgy amiből félévkor bukta lesz. Fáradt is vagyok, mégse elég amit nyújtani tudok.
Lelkileg egyre jobban oda vagyok ezek miatt, és ez kihat minden téren mindenre. Már úgy vagyok, hogy esténként azért imádkozok, hogy reggel bár ne ébrednék fel, és szívből szeretném, hogy jöjjön a kaszás.
De még minimum 4 év mire lesz valami képesítésem, addig ilyen helyeken kell kihúznom, ahol utálok lenni. Amúgy egyedül vagyok, se gyerek, se párom nincs.
Mit csináljak?
válasza: válasza:
válasza:Szia! tudom mit érzel bár én csak 2 évvel vagyok fiatalabb. gyerek nekem sincs csak régi párkapcsiolatom,de a család mindig szekál a gyerek kérdessel.
Előszőr is ne idegeskedj. volt h én is gyomorideggel feküdtem le h mi lesz holnap. az emberekkel a mai napig nem jövök ki jól. senki nem kedevl,aki az elején megkedvel,annak nem kell sok idő és megutál nem tudom miért. pedig igyekszek beszélgetni,de én sem tudok csatlakozni beszédtémához,nem vagyok menő. munkahelyváltással tényleg nem olddona meg,mert avilág tele van hülye emberekkel. ha vhol megszoknak picit jobb lesz talán idővel nem fonak annyit szekálni. minden kezdőt megprobálnak kicsinálni,tesztelik,h meddig birja. sajnos az én idegrendszerem se ers,ugyhogy már kis beszolásoktól én is kiborulok,ugy h másnap képeslennék nem menni,mert én szégyelném magam pedig ha rájössz senki nem foglalkozik vele,mindenki saját magával törödik.
munka szempontjából pedig csak azt csináld amit a fönök mondd,a nagyokos parancsolgatokkal meg ne foglalkozz,emrt nem lesz jó vége. mondd meg neki,h a fönök azt modta h ezt meg kell csinálni,majd utána mehetek máshová. majd igyekszek.
A főnök reggel kiadja a melót amit nekünk kell egymás között elosztani.
Velem is baj van, mert nem találom a helyem, néha topa is vagyok és igen tele a buttony mindennel és mindenkivel, ezt érzi mindenki, pedig igyekszem nem kimutatni és a normálisabbaktól tanácsot kérni, hozzájuk fordulni.
Én szívem szerint állatokkal foglalkoznék, de ahhoz meg végzettség kell, mert vízi állatokkal szeretnék foglalkozni, gondozni, sz@rt takarítani akár, mert azok hálásak és tényleg ragaszkodnak stb.
Szóval nem tudom mit csináljak, hogy ne rúgjanak ki innen, kihúzzam érettségi és valami jó szakma vagy tanfolyam akármi megserzéséig...
válasza:Helló!
Hát elég szomorú volt ezt a történetet még olvasni is. TUDOM mit érzel, miről írsz, mert én is voltam ilyen helyzetben, hasonló munkával, bár a sulis dolog az nem volt, azt nem meló mellett végeztem.
Annyira szívesen írnám azt, hogy meg tudod ezt ott a melóhelyen oldani, de látom, hogy tényleg nagyon kivagy bukva. Ezt ezzel a melóhellyel már nem tudod jól helyretenni. Én se tudtam, de nálam az volt, hogy a kényszer nagy úr, ezért összeszorítottam a fogam, és csináltan, ahogy tudtam. De rajtam is lehetett érezni, hogy utálom az egészet. De, pontosan, ki kellett húzni ilyen helyeken, de elvette szinte minden lelki erőm, mert mind arra ment el, hogy "csak még ezt a napot éljem túl ezen a helyen". Nekem is mondták, hogy "lassú vagy, meg a pörögj már fel, már kélsz kéne lennie"... És iegn, kapsz egy munkát, egy területet, de "nyúzzunk le még több bőrt a szerencsétlenről", hívjuk el, hogy a munkája mellett csinálja meg még ezt, meg azt, még ha összeegyeztethetetlen is. Én azt mondom, én úgy éltem túl, hogy: csinálj mindig egy priorítást magadban. Melyik az a feladat, amivel hamarább kész kell, hogy legyél, vagy az adott helyzetben fontosabb. Amint olvasom nektek is ki kellett rohangálni a tálcákért is + asztaltörlés... Tanulj meg kicsit cselezni. Pl. kizavarnak asztalt törölni. Ha nem látja senki, akkor menj rá a gyorsaságra, lazíts az előírásokon. Meg lehet azt ugy is csinálni szépen, és gyorsabban, hogy nem követed a nagy könyvben leírtakat.
De igazából csak azt tudom mondani, ha nem akarod, hogy nagyon rámenj, és minden egyes alkalommal szinte sírva menj be, akkor próbálj meg mást keresni, mert te egyre jobban ki leszel borulva, ez kihat, meglátszik, emiatt ők is egyre dühösebbek, ez pedig gerjeszti magát, vegül pedig kitesznek, és még nekik áll feljebb. Ők nem becsülik meg az ilyen embert mint te. Nekik nem ez kell, hanem egy gép. De te egy érző szívű, segitőkész lány vagy (legalább is ez jön át) nem neked való ez az iparág! Bárhol máshol jobb lenne- ha már találsz valamit, ami nem ez a konyhai, meg közben minden egyéb, takarítás, vendégtér, (kiszolgálás?) már jól jársz. én miután sokadjára is bemondtam az unalmast egy ilyen helyen, inkább elmentem házakhoz takarítani. Jó ez bizalmi meló volt, és inkább egyfajta szívesség, hogy kihoztam az én "vesztőhelyemről", de biztos lehet találni. Emellett a meló mellett, amid most van, csoda egyáltalán, hogy tudsz még tanulni.
NE MONDJ ILYET, hogy jöjjön a kaszás! Te nem ezt érdemled! Nem ezt a melóhelyet, ahol most vagy! Amint tudsz, tipli, keress bármi mást!
Én tudom jól, hogy velem van a baj, másik melóhelyre is ezért nem hívtak vissza. Igyekszem ahogy tudok, csalok is, hogy gyorsabb legyen csak ott tölöm át ahol koszos stb, de nagyon sokszor ez sem elég. Meg van mikor már elfáradok, sok futkosás, emelgetés, letolás és stb, miatt. És nagyon rossz, hogy egy selejtnek néznek. Meg nekem nehezen megy a belerázódás. Minek hol a helye, minek mi a menete. Most nagy dolognak számít, hogy az év első két napjában csak 1 letolást kaptam. Igyekszem, tényleg, hogy legalább lássák, hogy az akarat és a segítőkézség bennem van, de szinte semmit se számít. Egyetlen egy ember van az egész bandában aki segít és ha látja, hogy a nagy kalamajkában nem tudom hova menjek, megmondja mi lenne a legjobb, hova menjek, miben kell most leginkább a segítség. De rajta is látom, hogy néha unja, hogy ilyen buta topa vagyok, nem látom meg a munkát. Ezt úgy értem, hogy nem tudom hova kapjak, mert sok meló van. Már abszolút nem beszélgetnek velem szinte. És látom, hogy kettessével végzik a feladatokat én meg javarészt egyedül és beszélgetnek minden féléről, és teljesen hülyének néznek, mikor megemlítettem a dolgot, hogy ez így nem jó. És még meg is voltak sértődve!!! Eléggé elkeseredett vagyok, hogy mindig mindenhol új vagyok és elküldenek hamarabb, mint ahogy bele tudnékrázódni a dolgokba. Én sokkal nehezebben tanulom meg a dolgok menetét. Nem tudom ennél szebben elmondani. Elegem kezd lenni, mindig mindehol új vagyok, újak általában a csicskák, hogy úgymondjam. Mire megtanulnám kampó-basszó. Erre mondtam, ha ilyen vagyok, minek születtem meg egyáltalán, de komolyan, ha sehol nem találom a helyemet.
Bocsánat a gépelési hibákért, de elég öreg billentyűm és gépem van, javítóprogim meg nincs, ne hargudjatok.
Köszönöm, ha elolvasttok és, ha válaszoltok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!