Ti dolgoztatok már olyan helyen, ahol a kollégák irigykedtek rátok, és be is szólogattak, mert drágább fajta ételt ettetek a kajaszünetben?

Ez nem magyar mentalitás, nem is szegény, hanem a buta emberek mentalitása.

A barátnőm olyan helyen van diákmunkán, ahol azt a lányt csesztetik, aki a legjobban van öltözve, ezért igyekeznek olyannak tűnni, mint akinek rosszul megy. Ilyen az, amikor megkeseredett emberek a főnökök.

Te még mindig nem tudtál erről leakadni, mi? :D

Szerinted ezt is miattad kérdezték meg:

[link]

Mondjuk én nem gyárban, hanem irodában dolgozom, de még senki nem kapott beszólást az étrendje vagy az ebédje miatt. Néha az ilyen überbio kollégákat húzzák egyesek tréfából, de max. ennyi.

Én egyetemen kaptam olyanokért beszólást, hogy amikor naaaagy-nagy ritkán elmentem a közeli menzára egyes társaimmal, akkor a különlegesebb egyfogsásos ételeket vettem, amik kb. 2-300 Ft-tal többe kerültek, mint a legolcsóbb menü (mondjuk ananászos-tejszínes csirkemell vagy valami olaszosabb tészta a mákos tészta meg a kis tányér húsleves helyett). Hogy az nem éri meg, hülye vagyok, flancolok. Csak éppen én nem ettem menzán minden áldott nap, hanem otthon főztünk vacsit (ami még olcsóbbra jön ki), és napközben ált. hidegkaját ettem. De persze héthavi-háromhavi egy alkalomból már kitalálták, hogy én szórom a pénzt meg sznob vagyok.

" -"ezért mit teljesítettél az asszonynak,hogy ilyen jó kosztot kaptál." - Egyáltalán mit nézegeti mit eszik a másik?"

Ez egy vicc, meg nem mellesleg dicséret a főztödnek...

Figy, kövezzetek meg, de szerintem aki egész élete során addig volt képes eljutni, hogy egy közepes végzettséggel egy gyárban robotoljon éhbérért, és ebből semmilyen módon nem tud kitörni, és ezek után az a legnagyobb problémája, hogy neki nem Pick szalámi van a szendvicsén, az megérdemli.

Érdekes módon engem elkerült a magyar mentalitás zöme de valahogy egész életemben... Nekem mindig segítettek idősebb és okosabb, sőt gazdagabb emberek és nem pénzzel hanem tudással. Nem kéne sznobnak lenni, és nem kéne derogáljon, hogy megkérdezd egy nálad sikeresebb embertől, hogy ő hogy csinálta és megfogadni a tanácsait. A sikertelen emberek jellemzője, hogy csak sírnak a szomorú életük miatt, ami mindenki más hibája, csak nem az övék.

Én egy dietetikus által összerakott, személyre szabott mondhatjuk, hogy rongyrázó módon drága és speciális sportétrendet követek, tele drága kajákkal. És a kollégáim közül senkit nem érdekel mit eszek, vagy maximum azért, mert kíváncsiak a receptekre. Szóval ha egyszer lesz igényed kitörni a "tipikusmagyarból", akkor rájössz, hogy Magyarországon se mindenki irigy és keserű.

Amúgy pedig öcsém egy gyárban dolgozik, és tudomásom szerint ott se érdekel senkit, hogy mit eszik. Szóval két gyár sem egyforma...