MIt csináljak ha a kolleganőm egy hülyegyerek, nekem kell helyette dolgozzak, és még őt is dicsérik meg helyettem?

Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem, ami felőrli az idegeimet, és nem tudom hogy oldjam meg. Felvettek egy kiscsajt hozzánk (ajándéküzlet) és eleinte sajnáltam, mert mondta hogy fél, meg hogy ő ezt nem tudja, és mondtam neki, hogy ne féljen én itt vagyok, majd segitek. Ezt tettem is pár napig nagy odaszánással, motivációval, hogy segitsem őt. csakhogy ő rákapott, és kimutatta a foga fehérjét. ha jön vevő, meg se mozdul. ha jön áru, meg se mozdul. mindig olyan sunyin hátul marad, és várja hogy én dolgozzak. Néha annyian vannak, hogy meg lehet szakadni, és a végén már mindent én csináltam helyette, és majd meg szakadtam. Mindemellett már feloldódott, és úgy viselkedik mint egy hülyegyerek. vihog, morzsál, leszarik mindent, nem pakol, nem megy a vevőhöz. Egyik nap, még az utolsó napon, még nagyon hajtottam, amig nem lett ez az egész számora világos. Szerintem ő röhögött magában, hogy milyen jó hogy én dolgozok helyette. Csináltunk egy ritka kivételes nagy forgalmat, aminek a főnök nagyon örült, de én szóba se jöttem, ő lett megdicsérve, hogy milyen ügyes ahhoz képest, hogy ilyen új, és ilyen nagy forgalmat csinált. Na akkor azt hittem felrobbanok az idegtől, mert persze ő dicsekedte el nekem az örömhirt, hogy megdicsérték. Én próbáltam neki mondani, hogy hát ja, azért mert én dolgoztam helyetted, úgyhogy ma te fogsz helyettem, meg próbálgattam, de valahogy nem tudtam a szemébe nézni és megmondani neki egyértelműen hogy mit gondolok, és hogy felbosszantott. Ezek után jött a főnök. Akkor is tök ideges voltam, hogy hogy mondjam meg neki, hogy ez a csaj semmit nem csinál, minden munkát rám terhel, és akkor még azt hiszik hogy ő csinálta a nagy forgalmat, én meg a seggem vakarni járok ide. De csak ilyen hülyeségeket mondtam, hogy "hú tengap nagyon kemény nap volt, nagyon sok volt a vevő" ilyesmit, de nem azt amit akartam. célozgattam, hogy ez a lány komolytalan, de nem mondtam ki végül hogy a tegnapi forgalom nekem volt köszönhető, nem neki. Nekem egyébként nem kéne ezért se plusz pénz, leszarom, csak annyi kéne, hogy tudják hogy nem ő csinálta hanem én. Csak az igazságtalanság fájt, és az hogy béna voltam, mert idegeskedtem, de nem mertem megmondani az igazat, mert akkor úgy éreztem volna magam, mint egy surmó köpő, aki a másikat besározza. Lehet hogy ez baj, mert más, könnyű szerrel kimondja az ilyet egy munkahelyen.

Kérlek áruljátok el nekem, hogy ebben a helyzetben ti hogy viselkednétek, vagy hogy hogyan kellene normálisan viselkedni! Mert nem tudom! ilyenkor oda kell állni a főnök elé, és higgadtan elmondani hogy mi a helyzet? vagy hogy???

mert én nem vagyok senki anyja, hogy másokat istápolgassak, akik ilyen kis hülye szinten vannak. Komolyan, kialakult egy ilyen anya-lánya szerep köztünk, hogy ő igy rámháritja magát, vagy nem is tudom. Sajnáltatja magát, hogy ő milyen szerencsétlen, hogy a szárnyaim alá vegyem, utána meg visszaél a jóindulatommal. És nálam ez az egy, ami ki tudja verni a biztositékot. Egyszerűen nincs türelmem az ilyenekhez már. Főleg nem úgy, hogy utána meg az én energiámat szivják el, meg visszaélnek azzal, hogy majd én ugrok mindig, ő meg sunyin hátul marad, utána meg még be is zsebelei a dicséretet, és elujságolja nekem, mint az anyukájának, hogy képzeld milyen ügyes voltam tegnap, mert megdicsértek.

Komolyan hol rontottam el ezt a folyamatot, és hogy kéne megoldanom? hogy kéne normálisan csinálni az ilyet?

mert igy nem jó, mert felrobbanok ettől a csajtól, és már rosszul vagyok, ha tudom hogy vele kell eltöltenem egy napot.