Gyűlölöm a munkámat, de nincs más. Hogy bírjam ki?

Boltokat őrzök közel egy éve, és gyűlölöm, rühellem, utálom, nem bírom, és nagyon ki vagyok készülve. Egy nap több boltba is megyek, és napi 10-11 órákat dolgozom. Nemrég kicseszett velem a főnököm, és a lakhelyemtől több, mint 60 kilométerre tett engem, tehát napi szinten több, mint egy óra az út nekem, és vissza még több, mert viszonylag nagyvárosról beszélünk, és mire én végzek addigra minden egyes nap beáll a város, és minimum félórát ülök a dugóban. Most ott tartunk, hogy ebben a városban nincs is váltótársam, mert a váltómat áthelyezte a főnököm máshova, tehát egyedül viszem az egészet.

Van egy bolt, ahol az összes dolgozót utálom, és most van egy új boltvezetőjük, azt meg egyenesen gyűlölöm. Minden alkalmazott olyan, hogy kibeszél mindenkit(engem is, pedig kb nem is ismernek), meg hazugságokat találnak ki rólam, amit a vezetőknek terjesztenek, meg ilyenek. Múltkor az új boltvezető félórát ordított velem, hogy szerinte nem végzem a munkámat, mert én rosszul járkálok a boltban, és túl gyorsan nézem vissza a kamerát(15 perc alatt megtaláltam a tolvajt), meg gyanús is vagyok, és biztos én szervezem a lopásokat(van egy rendszeres tolvaj, aki eddig már kb 200 ezer forint értékben lopott, és mindig akkor jön lopni, mikor én elmegyek, és emiatt szerinte ezt én szervezem), meg ilyenek. Ráadásul ez a boltvezető azt mondta, hogy amíg az ő boltjában vagyok addig tilos elmennem mosdóba, tilos ennem, és kávézni is, de közben ő nem is adhat nekem utasítást(helyi őrutasításunk ezt leírja), de nem érti, mert azt képzeli magáról, hogy itt ő diktátor. Erről beszéltem a főnökömmel, meg jelentést írtam a központba, de még engem csesztek le, hogy most erről miért írtam jelentést, hát végül is ,,csak" megrágalmazott engem a boltvezető, meg alapvető dolgokat akart nekem megszabni, de semmi baj.

Általában hajnal 4-kor kelek, és van este 9 mire hazaérek. A kettő között nincs is 8 óra, szóval lehetetlen hogy annyit aludjak. Ezek mellett a cég állandóan próbál engem átcseszni, mert majdnem minden hónapban úgy kell veszekednem, hogy rosszul van a fizetésem, és utána utalják csak a maradékot, mert ha nem szólnék, akkor simán lenyúlna valaki az én fizumból 30-60 ezer forintot havonta. Ezt is nagyon unom.

Ha jönnöm kell dolgozni, akkor előző éjszaka már végig szorongok, magas a pulzusom, és alig tudok aludni is. Munkában meg minden bajom van, fáradt vagyok, fáj a felsőtestem, gyomoridegem van, köhögök meg minden egyéb, amit mind a stressz csinál. Voltam orvosnál a tünetekkel, és ott is ennyit mondtak az orvosok, hogy hát ez a stressz, igyekezzek nyugodt életét élni...De ilyen munka mellett ez lehetetlen.

Emberekkel is gyűlölök dolgozni. Főleg most az ünnepek miatt rengetegen vannak a boltban, ami miatt pláne stresszelek. Állandó a konfliktus, engem fárasztanak, ha a kasszás valamit rosszul ütött(közben ehhez nekem semmi közöm abszolút), és ebből is elegem van, de muszáj valamit dolgoznom, mert emellett egyetemre járok, és legalább azt itt megtudom oldani, mert a főnököm elnézi, és tudom úgy tervezni a beosztást, hogy jó legyen. Próbáltam váltani, de vagyonőrködésen kívül sehova nem vesznek fel, mert semmi másban nincs tapasztalatom, hiába van több szakmám is. Nekem a 24/48 nem jó az egyetem miatt, az állandó éjszakázást meg csináltam, de ugyanígy kikészültem, mint most.

Volt kollégámat irigylem, neki olyan jó helye van...Építkezést őriz, és most egy hónapra hazaküldték leállásra, de kapott évvégi prémiuomot. Mi azt se kaptunk, sőt ma ünnep, de én ugyanígy itt rohadok melóban, sőt ebben a hónapban karácsonyi ajándéknak kötelező túlórát rendelt el a főnököm minden egyes napra. Ez az ajándék.

6 millió helyre adtam be önéletrajzot, de még parkolóőrnek sem kellettem, mert oda meg inkább nyugdíjast keresnek. Rendésznek sem kellettem, pedig azt írták, hogy csak vagyonőri tapasztalat kell, de azt írták, hogy alkalmatlan vagyok. Még interjúra se hívtak be.

Woltot/Foodoràt nézegettem, de ott meg állítólag bazi nagy a várólista, és hónapokat kell várni, én meg nem bírok ki annyit itt. Úgy érzem, hogy ha még 2 hónapot ki kell itt bírni, akkor inkább kinyírom magam, mert nagyon ki vagyok készülve.

A családom kb röhög rajtam, szerintük nincs olyan, hogy valaki kikészül ilyen munkában, mint az enyém.

Nem tudom mit tegyek.

Mit tanácsoltok? Hogy bírjam ki ezt a szennyet? Az egyetemből még sok van, mert idén kezdtem.