Veled megtörtént már az, hogy nem fizetett ki a munkáltatód vagy megrendelőd az elvégzett munkádért?

Nem zsebből fizetnek. Munkaügynek kell szólni.

Amugy igen volt,nekem pl táppénz. És hiába beszéltem az egészséguggyel korm.hivatallal meg már emberi jogok féle szervezetekkel is, a torvény szerint a munkaadónak kell megkuldenie a táppénzes papirokat. Ha nem küldik meg, nem veszi őket elő senki, nem is büntetik.

Semmit nem tudtam tenni.

Tehát fizetést se kaptam és táppénzt sem. "A munkáltatójánál jelezze". (Nyilván jeleztem nem egyszer b+)

De azóta már nem dolgozom ott.

Hanem máshol. Itt meg az esik meg hogy pl nem kapok fizetési előleget hó végén kenyéren es vizen élek es gyalog járok be dolgozni meg haza (össz.14 km)tömegközlekedésre sincs pénzem.(közalkalmazotti)

Én a helyedben írnék még egy emailt. Magamból kiindulva nálunk is volt ilyen régen. Viszont szerencsénre csak azért mert elfelejtette a kedves titkárnő leokézni az utalásom.

Mióta egyszemélyes vállalkozó vagyok kb ebből áll minden második hétfőm, hogy futok a pénzem után. Kezdünk annyira ovis szinten tartani, hogy már 4 karakter mérettel nagyobb és félkövér betűvel kell kiírni a 14 napos fizetési határidőt. Valaki rendesen sportot űz abból, hogy nem fizet. Tényleg csak a saját tapasztalatom de minél kisebb az ügyfél annál inkább rizikós. Multinál egyszerűbb mert nekik sokszor adni kell 30 napot de hó elején a kifizetési időszakban mindig megjön a pénzem. A kis vállalkozásoknál meg mindig jön valami kifogás. Vagy amit nem tudok elviselni, hogy nem veszik fel a telefont é snem olvassák az emailt. Érdekes módon mikor megjön az ügyvédtől a fizetési felszólítás már csörög a telefon vagy jön az utalás.

A mérvadó az, ami a lakcímkártyán van.

Kollégámmal megcsinálták azt, hogy tudták, hogy a barátnőjénél is meg a szüleinél is tartózkodik. Bejelentve - lakcímkártya alapján a szülőknél lakott - ami jóval messzebb volt a munkahelyétől. Írnia kellett nap mint nap, hogy honnan jár be. Abszolút nem volt korrekt eljárás.