Bolti eladók, Pénztárosok, nektek mik voltak a legemlékezetesebb sztoritok munka során?
Én egy dm üzletben dolgoztam, ahol volt ilyen fotónyomtató gép.
Én éppen árut töltöttem, és odajött hozzám egy középkorú nő, hogy segítsek neki, ő nem ért hozzá. (19 éves srác vagyok, ez fontos)
Mondtam neki, hogy rendben. Odamentünk a géphez, majd nézi a kilógó kábeleket a gépből, megkérdezte, hogy oda kell-e feldugnia a telefonját. Mondtam neki, hogy igen. Kérdezett még 1-2 apróbb dolgot, amire már nem is emlékszem, de látszódott, hogy tudja ő ezt kezelni magától is, itt szimplán arról volt szó, hogy próbált felszedni. Dobálgatta ott a haját, meg játszotta a hülyét, én meg nem hagyhattam ott, mert munkaköri feladatom volt. Közben eszébe jutott, hogy a nagy kijelzőn meg fog jelenni a galériája összes képe, amin először bepánikolt, majd közölte, hogy HA ÉN LÁTOM, az nem baj neki. Álltam ott kellemetlenül, vártam, hogy mi az a pillanat, amikor ténylegesen tudok is neki segíteni, viszont tudta ő magától is, hogy hogyan kell fotót nyomtatni. Miközben mókolt a telefonjával meg a géppel, közben folyamatosan dicsérgette a külsőmet, hogy jóképű vagyok meg a szemem milyen szép meg miegymás. Gondolkodtam, hogy megmondjam-e neki, hogy amúgy meleg vagyok, csak közölte, hogy nemrég jött ki a pszichátriáról, illetve látszódott is rajta, hogy valami nincs rendben. Szóval ezt végül elvetettem, megvártam amíg kinyomtatja magának a gépet, majd mondtam neki, hogy örülök, hogy segíthettem de mennem kell vissza árut pakolni. :D
Optikában dolgozom. Egy nő megjelent egy festménnyel ami (szerinte) Jézus portré. Közölte hogy Jézus az ő édesapja és vizsgáljuk meg az ő szemét is. Kolléganő mondta hogy sajnos egy festmény szemét nem lehet megvizsgálni, erre sértődve kirohant :D
Ha más meséli lehet el sem hiszem..
Még a 2010-es évek elején dolgoztam diákként Budapesten a Westendben egy standnál. Egyszercsak látjuk, hogy jön egy kamerás stáb, és van némi felfordulás. Kiderült, hogy akkor koncertezett a Voca People, és némi promóanyagot készítettek egy kis színes hírhez a TV2-ben. És kb. az volt az egész anyag, hogy bohóckodnak ott a plázában pantomimmel. A mi standunkhoz is odajöttek, nálam volt egy müzliszelet, odaadtam az egyiknek, beleharapott, aztán visszaadta :D. Nem került be ez a jelenet a megvágott adásba (és aztán találtam egy 1-2 perccel hosszabb verziót, abba se :D)... pedig jó lett volna, ha megmarad az utókornak, ahogy az egyik Voca People-tag zabálja a müzliszeletemet.
A többi emlékezetes dolog ebben a 4-5 hónapos plázastandos pályafutás alatt tipikus tirpákvevős sztori.
Nyitás alatt vagyok, bőven a nyitása idő előtt, tinicsaj odarongyol, hogy neki sürgősen ajándékot kell vennie a barátnőjének, a fülbevalókat tegyem ki először... kipakolom... "áh mégsem". Valutázós gyanús arab megpróbál kávézni hívni úgy, hogy nem beszélünk egy nyelvet. Több 50-60as pasas jön oda randira hívni, a többségünk baromi igénytelen csöves. Azt hiszik sokan, infópult vagyunk, odajön, aztán "hóvanavécé!!!!". Amerikai vevő, aki felháborodik, hogy nem veszem észre egy "hello" és nem is kifejezetten akcentusos köszönésből, hogy nem magyar, és miért hadarok, meg hogy miért van a számban rágógumi. Abban az időben még nem volt az elállási szabály, így nem lehetett minőségbeli hiba nélkül visszaváltani cuccokat... erre vmi nyanya félreértett vmilyen hírt, és ott veri a palávert, hogy mi az, hogy levásárolhatja az árát, ha vissza akarja váltani a párnahuzatokat azért, mert a menyének nem tetszett, há' ne hazudjak neki mert hallotta ám a rádijóba'. Keleti ékszereket és sálakat áruló boltban folyamatosan kerestek, amin volt egy b..ott nagy cégér olyan üzletnévvel, amiből egyértelmű, hogy miket árulunk - erre kerestek rajtunk Bob Marley sapkát, Nagy Magyarország kitűzőt, etruszk írásos ékszert stb. Váltótársam mesélte, hogy volt egy srác, aki 8szor megkérdezte ugyanazon alkalommal, hogy nem árulunk-e fehér gyertyát, mert nem akarta elhinni.
Ill. még egy... Dévényi Tibi bácsi egyszer beállt a pult elé úgy, hogy nem lehetett tőle az útról látni a standot és még az odajutást megnehezítette, pedig azért volt bőven hely a plázában. Én megkérdeztem tőle kis éllel a hangomban, hogy esetleg segíthetek-e vmiben, és nem vette észre magát, "Ja nem, csak várok valakire".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!