Miért ilyen bunkóak a gyakornokokkal???

Gyakorlaton átraktak egy másik osztályra, kicsit féltem is, hogy milyen lesz, de annyira nem foglalkoztam vele mert közvetlen extrovertált személyiség vagyok.

Viszont mikor beléptem az 1.nap egyből éreztem, hogy nem látnak szívesen, olyan szigorú volt az atmoszférája az egésznek, gondoltam magamban nem túlélem és csendben segítek.

Bemutatkoztam a főnővérnek aki ülve fogott velem kezett, és úgy megszorított meg ki fordította a csuklóm. Elég kellemetlen volt éreztetni akarta, hogy felsőbb rendű vagy nem is tudom.

Elindult a nap, bemutatott mindent a főnővér, leszögezte, hogy nem csinálhatok semmit, nem mehetek sehova, csak akkor ha szólok neki előre. Kicsit össze zavarodtam de ezzel még nem volt problémám.

Utána egy beteg után lekellet volna mosni a matracot (ami a takarító feladata) néztem rá ahogy áll neki, akartam kérdezni hogy segíthetek e, vagy most egyáltalán nem csinálhatok semmit? Erre rám ordít, hogy mozduljak meg itt pörög mindenki dolgozni kell nem csak bámulni, közben kéz mozdulatokkal próbált segíteni mintha éppen egy állatot idomított volna. Rettentő kellemetlen volt itt már a sírás keringetett de nyeltem egyet és oda léptem.

Húztam a kesztyűt nyúlok az ágyhoz és rám kiabál "ott már kész van!" megyek a másik oldalhoz "ott is! Ne nyúlj koszos kézzel a tiszta dolgokhoz, én ezt kurvára utálom, hogy mindent össze kell baszni mindig!!"

Nem mondtam semmit csak álltam és gondolkodtam, hogy tényleg ennyire hülye lennék? Nem mertem hangosan lélegezni se kérdést tenni, csak követtem mint egy kutya ahogy mutatta.

Elmentem pelenkázni, és véletlenül rossz méretet vittem ezért kimentem a kórteremből, hogy gyors vigyek másikat. A rakták közvetlen a kórterem előtt volt 3 lépés csupán.

Észre vett a nő és oda ordít nekem a folyosó végéről, jön oda, már remegtem de nem tudtam kikerülni. Elmeséltem, hogy mit miért csinálok. Erre nagyon degradálóan mintha kutya se lennél mondja "gondolkozz el egy kicsit, gondold végig a dolgok menetét mert látom nem megy! Közben halántékára tette mutató ujját és úgy mutatta a folyamatot hogy ott kéne gondolkodnom..

Az ájulás keringetett, meleg volt, sírni akartam, elakartam futni menekülni ki a világból hogy ilyen szégyen mint én a földön van.

Közben kérdezte szigorúan a pelenkázás menetét amit 19 évesen már eleget csináltam és tudom is, de a sokktól nem tudtam válaszolni meg éreztem hogyha megszólalok elmegy a hangom sírva fakadok.

Kérdezett tovább nem adta fel, gyötört piszkált "na mivan mi lesz? Így akarod csinálni, hát nem is tudod! Mi lesz így a vizsgán! Próbáltam megszólalni és elsírtam magam. Azt az érzés sosem feledem jönnek oda a nővérek néznek mosolyognak" na mi történt? Kuncogott mindenki"

Eközben a főnővér ezt tette hozzá :

Mi történt kedvesem? Én csak vicceltem😄