Mi volt az a pont, amitől kezdve nem tudtad komolyan venni a munkahelyed?

állami szféra, szakértői területén amikor mindenki mindenkije (volt osztálytárs, második szomszéd, feleség barátnője, HM-ből kipakolt strázstiszt, stb. új lett és rögtön főnök is egyben....

....a végén körülnéztem és rájöttem h. tulajdonképp dolgozunk 10-en és azon élősködik 60 csókos ...

Mikor közölte velem a felettesem, hogy nem kapok bónuszt (8 éve vagyok a cégnél), mert megszorítások vannak, és nem hagyták neki jóvá, hiába is adta be a kérelmet. Majd aznap megjelent délután az új ügyvezető igazgató, aki 3 napja se volt még a cégnél, egy úja 60 milliós céges autóval, amit akkor hozott ki a szalonból.

Ez volt az első pont.

a 2. pont, mikor covid alatt tőlünk dolgozóktól kértek pénzt, hogy vehessenek az iskolának laptopokat, meg számítógépeket a gyerekeknek. Aztán aznap a cég leselejtezett és bezúzatott 200 db laptopot, mert hogy lejárt róluk a garancia, volt köztük olyan amiben összesen nem volt 10 munkaóra, meg olyan is ami kis se volt bontva a gyári dobozából.

Amikor a menedzser lecseszett, hogy a szabadnapomon (!!!) amikor feltelefonált, hogy jöjjek be mert áll a bál, mire odértem, már vége volt a krízisnek.

Még meg is fenyegetett, hogy ha fontos nekem ez az állás, kicsit vegyem komolyabban.

Anyád.

Ez előtt is tudtam, hogy egy pitiáner akarnok, de ez volt az a pont, amikortól már nem hogy szívességet nem tettem nekik, de totál elkezdtem tenni az egész helyre, fél órákra kimenni vécére meg bagózni.