Hogy ne vegyem ennyire magamra akár csak az apró kritikát is a kolleganőmtől?

Saját frusztráltságukat vezetik le rajtad. Próbáld ne felvenni őket. Nem azért csinálják, mert te vagy a rossz. Ez egy fajta levezetés nekik, amit ha tovább csinálnak és durvábbakat jobb ha nem tűröd el .

De ez még szerintem az a példa amikor csak a másiknak szar napja van és bunkó stílust vált nem rólad van szó bar rajtad vezeti le hanem ő róla szól.

Meg tanuld meg értékelni sajat magad és ha kell tudni azt mondani jó ezt elhibáztam, de mennyi mindent jól csinálok ezt büszkén vállald fel. Mert ha értékeled magadat megadod neki azt a figyelmet amit másoktól várnál akkor kevésbé fog az érdekelni, hogyan vélekednek rólad mások.

Ne hagyd magad.

De ha mégis hagyod, sokkal durvábbat is kapni fogsz

Ebből a kifejtésből nem jön le sem az hogy ők mennyire bunkók, és az sem, hogy te mennyire vagy érzékeny, így lehetetlen érdemben válaszolni.

-Az utóbbi időben csak annyi inzultus ért, hogy "látom nagyon rá szoktál erre,elég lesz"?

Most az, hogy milyenek voltak veled amikor odakerültél, az egy dolog, mert akkor mindenki krva feszült, többet kell dolgoznia, az új munkaerőt is pesztrálni kell, stb. Az a lényeg, hogy mostanában jobban állnak-e hozzád (a leírásod alapján igen)

-Amúgy szoktatok beszélgetni? Nyitnak feléd/te nyitsz feléjük?

-Rendszeresen bunkók, vagy csak te veszel magadra minden apróságot?

Ezek baromi fontos dolgok, mert ha tényleg bsztatnak, akkor ki kell állnod magadért, ha viszont csak felnőtt emberként kezelnek, és nem egy ijedt kisgyerekként akit 0-24 babusgatni kell, akkor pont, hogy az kéne hogy növessz gerincet, és próbálj meg minél inkább beilleszkedni.

Az viszont zsákutca hogy maximalista akarsz lenni. Azzal csak eltereled a figyelmed a tényleges problémáról.

6ossal is egyetértek és jó dolgokat írt, de én csak egy gyerek vagyok akit 0-24ben babusgatni kell mert senki sem mutatta be neki a világot és nehezére esik szocializálódni nem tudja, hogy kell közösségbe beilleszkedni a bántások miatt elhidegült eltávolodott az emberektől hiába van benne ott az, hogy szeretne. Egyszerűen egy szó nem jön ki a száján ami értelmes lenne főleg ha érzésekről kell megnyílnia mert azokat végképp nem tudja megfelelően kezelni lásd a most írt szövegem. Ennek ellenére még mindig van hogy a sajat kis szintemen próbálkozom majd visszazárok amikor rosszindulatúságot tapasztalom. És tudom hogy ezzel úgy tünik felelőséget próbálom elhárítani magamról valójában csak azt akarom, hogy lásd azt az embert is aki emögött gyávának tűnő lány mögött van aki látszatra semmit sem tesz azért, hogy megkedveljék. De mindennap bemegy ugyanúgy emberek közé. És lehet ez a lány még elég gyáva, hogy egy nagy lépést tegyen. De a folyamatos elvárások másoktól, hogy legyen csak úgy normális növessz gerincet mintha olyan könnyű lenne. Vannak napok amikor jobban megy van hogy nem van olyan is hogy egyáltalán nem.

Utálom amikor azt is lenézik akinek segítségre van szüksége .

Nagyon lelkiismeretes ember vagy, ez már a kérdésedből is látszik.

Szerintem az lenne a fontos, hogy a főnökeidnek felelj meg. Elvégre dolgozni megyünk be a munkahelyre, nem azért, hogy barátkozzunk.

Biztosan irigyek arra, hogy fiatal vagy.

Én is ilyen voltam. Mikor a főnök megdicsért, egy kolléganő azt vágta a fejemhez, hogy "próbálj meg a jövőben a másik feleddel is érvényesülni". Sok-sok éve volt ez, máig nem tudom elfelejteni. Tehát értem, mit érzel. Nagyon rossz. De muszáj ezen túllépni, mert mint mondtam, dolgozni megyünk be, és nem a rosszindulatú kolléganőknek megfelelni.