Általánosságban véve miért nem szeretik a munkáltatók a pályamódosítókat?

2-es, ez most kinek szólt? Ki bízza el magát és ezt mégis miből szűrted le? Nyilván nem arról van szó, hogy mindent tud az illető, de legyünk őszinték: kezdő pozícióknál igenis nagyon sok készség tanulható, sokszor csak hozzáállás és hajlandóság kérdése az egész. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb egyetemi alapképzés nem kifejezetten gyakorlatorientált. Az elmélettel meg önmagában nem sokra megy az ember, illetve ez megint csak tanulható. A legtöbb igazán hasznos skillt úgyis élesben a munka során tanulja meg az ember.

Tényleg nem értem, hogy hol itt a gond.

Amúgy én is rendre azt hallom, illetve jómagam is meg tudom erősíteni, hogy a legtöbb pályakezdőben igenis ott van a kellő motiváció, tudásszomj, az adott szakma iránti alázat, bizonyos esetben akár több is, mint a frissen végzett egyetemistákban, érettségizettekben. Sokunk munka közben jött rá, hogy amit eddig csinált, az nem való neki, s immár tapasztaltabb fejjel, nagyobb önismerettel, célirányosan vetné bele magát egy újabb területbe. Már ha kapna esélyt. Mert számos interjú után én is azt látom, hogy szabályosan vájkálnak az ember magánéletében, karriertörténetében, már-már megszállottan keresik az ürügyet, hogy miért NE akarjanak alkalmazni. Pedig nem balhéztam én az előző munkahelyemen, békésen, közös megegyezéssel váltak el az útjaink. Szimplán mert rájöttem, hogy nem nekem való az adott munkakör, és szeretném új, a képességeimet, kompetenciáimat jobban lefedő, nagyobb szakmai és szellemi kihívást jelentő területen kipróbálni magam. Egyszóval olyan helyen dolgozni, ahol új ismeretekkel, skillekkel gazdagodhatok, fejlődhetek. De ez sajnos szemlátomást egyik pályakezdő állásra sem elegendő motiváció a munkáltatók, HR-esek zöme szerint. :’D

Olvastam olyan személyről, aki pályakezdőktől/pályamódosítóktól nem várna el sokat, csak normális hozzáállást, tisztességes munkamorált, tanulni, fejlődni és dolgozni akarást. Én ilyennel “élőben” csak elvétve találkoztam, pedig véleményem szerint ez lenne a helyes munkáltatói hozzáállás. Ha valamit, akkor a jövőre vonatkozó terveket kellene inkább firtatni, a múltban való turkálás helyett. Valamennyi ember követ el hibákat, melyekből jó esetben tanul. De a legtöbb munkáltató csak a makulátlan(nak látszó), egyenes karrierúttal rendelkező pályázóknak ad esélyt. Aztán az, hogy ebből a látszatból gyakorlatban mennyi az igaz, az már más kérdés.

Példának okáért, az előző munkahelyem kész átjáróház volt. Gyakorlatilag állandó jelenség volt, hogy már az első napra sem jöttek el, esetleg 1-2, nagyon max. pár hónapon belül felmondtak. Mégis, valamivel tuti meg tudták győzni/vezetni (?) az adott HR-est, hogy ők a tuti befutók. Amíg agyrohasztó kérdésekkel tesztelgetik a munkáltatókat a tényleges jövőkép és a motiváció valós és nyílt feltérképezése helyett, addig bizony a nagydumások meg a kamusok lesznek előnyben. Ezen előnyük persze az ő munkához való hozzáállásukat nem minden esetben tükrözi. Kíváncsi vagyok mikor jönnek erre a kedves munkáltatók. :D