Felmondanátok, ha úgy akarnának előléptetni, hogy a jelenlegi munkátokról sincs fogalmatok néha?

Nem szeretem a munkámat, egyetem mellett kezdtem el, hogy legyen “saját pénzem”, ne csak az, amit szüleimtől, barátomtól kapok.

Emiatt túl komolyan sem vettem, úgy voltam vele, hogy emberélet rajtam nem múlik.

Már 1 éve itt vagyok, az értékeléseim pozitívak. Ami annak köszönhető, hogy ügyfelekkel ritkán kerülök bármiféle összetűzésbe, mert mindig a nekik tetsző választ adom, mindenre. Még akkor is, ha tudom, hogy nem úgy van, de csak helyeselek. Vagy van olyan folyamat, amit a mai napig nem tudok, fogalmam sincs, hogy kell, de ha azzal kapcsolatban kell valamit elintézni, megcsinálni, szimplán közlöm, hogy kész is van, miközben még csak a programot sem nyitottam meg hozzá.

Viszont most ősztől szeretnék, hogy csoportirányító legyek, szerintük nagyon illenék a pozícióra. Emelést jelentene a fizetésemben is, a munkaköröm is változna. Úgymond “kisfőnök” lennék, aki felügyeli a többieket, ellenőrzi a munkájukat, tartja a kapcsolatot a felsőbb vezetéssel.

Egyrészt örülnék, mert bármennyire nem szorulok rá ténylegesen a pénzre és nem kenyérre kell, mindenki ebből él. Az új munkakörben is lennének érdekességek, de nem tudom, mennyire lennék kész arra, hogy mások munkája függjön tőlem, másokat ellenőrizzek, mikor sokszor én magam sem tudom, épp merre vagyok arccal, mit csinálok.

Kérdeztem a főnökömtől, hogy lenne-e következménye, ha nem vállalnám, ő annyit mondott, hogy nem hiszi, hogy a vezetőség jó néven venné, gondoljam át…

Kérdésem, ilyen esetben felmondanátok a helyemben? Párom szerint ne, éljek a lehetőséggel, próbáljam ki, aztán ha nem megy/nem tetszik, hagyjam ott. Szüleim szerint inkább foglalkozzak az egyetemmel, ne az utolsó évemben vállaljam ezt, nem kell egy plusz felelősség a nyakamba.