Ez milyen emberi viselkedés? Mit lehet kezdeni az ilyen harsány kollégával? Mi lehet a háttérben?

#10:

Pedig ha nem nyitod ki soha a szádat, akkor nem lesz semmire sem megoldás.

"Ha nem mondta neki senki, miből jöjjön rá?" Én valamiért észre veszem ha én vagyok a leghangosabb. Mert más nem hangos. Ez csak hangero. Lehet érzékelni, van fülünk.

Nekem is volt ilyen munkatársam. Jó le is üvöltötte a főnök. A csaj mondott fel, utána meg könyörgött kb hogy had maradjon, tiszta hülye volt. Tudtommal azóta se jön össze neki a munka nagyon. Amikor együtt voltam vele csak panaszkodott és tőlem várta mindenre a megoldast, ha meg nem oldottam meg akkor utálkozott mint egy ovis, 40 evesen...

"Pedig ha nem nyitod ki soha a szádat, akkor nem lesz semmire sem megoldás."

Azt ne felejtsd, hogy sokan úgy vannak szocializálva/traumatizálva Magyarországon a szociopata boomer gyereknevelésnek köszönhetően, hogy amikor szólniuk kellene egy parasztnak, inkább hallgatnak és még ők szégyellik magukat... tudom, hogy empátiát kell tanúsítanunk mostanában a beteg, személyiségzvaros (narcisztikus, hisztrionikus, feltűnési viszketeg) emberekkel szemben, de velünk, traumatizált felnőttekkel ki fog?

#16, ne haragudj, de kiráz a hideg az ilyen drámázástól. Éppen arról van szó, hogy szólni a harsány kollégának, első a te érdeked, mert nem kell tovább hallgatnod. Empátiát tanúsítani az egy másik szint.

Érted: lehet moralizálni, hogy mekkora gyökér, alulszocializált paraszt, aki így beszél a folyosón, de számít ez valamit? Nem az a lényeg, hogy hagyja abba?

"Nem az a lényeg, hogy hagyja abba?"

De igen, de ahhoz eleg a fonokevel felvenni a kapcsolatot. Ha konfrontalodsz, teged fog utalni, sot akar meg inkabb csinalja majd...

" Ha konfrontalodsz, teged fog utalni, sot akar meg inkabb csinalja majd..."

Nekem az a tapasztalatom, hogy ez a konfrontálódás minőségétől, hozzáállásától függ. Volt kollégám, aki ajtócsapkodással, beszólogatással próbálta tudtomra adni, hogy zavarja valami a viselkedésemben. Igen: őt utáltam, és még jobban csináltam. Ellenben akármikor jelezték felém korrekt módon, hogy valami nem tetszik, mindig változtattam.

A baj pont az, amit mondtál: sok embert úgy neveltek fel - amúgy engem is -, hogy "hallgatnak és még ők szégyellik magukat", ezért ahelyett, hogy szólnának, vagy összegyűjtik a frusztrációt és egyben ráborítják az emberre, vagy seggfej játszmákat játszanak, és - ki érti miért - erre azonos választ kapnak (lásd: "még neki állt feljebb").

Te magad mondtad: ez egy elcseszett nevelés elcseszett eredménye. Pont, mint óbégatva telefonálni a folyosón. Ha az ő elcseszett nevelését nem toleráljuk, magunkkal szemben se várjunk empátiát szerintem.

"eleg a fonokevel felvenni a kapcsolatot"

Egy kicsit fordítsd meg a helyzetet: valakinek baja van veled a munkahelyeden. Mit tapasztalnál szívesebben: ha odamenne hozzád, és megkérne, hogy változtass, vagy ha egy nap bejönne a főnököd és közölné, hogy a hátad mögött panaszkodnak rád a kollégáid? Mi lenne a véleményed a kollégádról egyik, vagy másik esetben? Melyik esetben éreznéd magad nagyobb biztonságban?