Került már valaki hasonlóan kellemetlen helyzetbe a munkahelyén?

3 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, rendkívüli hely, nagyszerű a csapat, maga a légkör, egyszóval szerencsésnek érzem magam, hogy nem társul a munkával kitöltött mindennapokhoz gyomorgörcs, rosszízű kényszer.

Az évek során baráti jellegű kapcsolat alakult ki az egyik, nős munkatársam és köztem.

" Jellegű ", mert a munkakörnyezeten kívül nem vagyunk semmilyen érintkezési kapcsolatban/viszonyban semmiféle felületen, sem személyesen.

Gyakran elbeszélgetünk különféle témákról, amikor éppenséggel nem lép be ügyfél a bankfiókba. Sokszor felemlegeti a feleségét is egz egy humoros történet kapcsán, egy igazi, karizmatikus mókamester, akinek a társaságában mindenki feltöltődik.

Viszont annak ellenére hogy házas, elég gyakran viselkedik kétértelműen, elsősorban velem...néha az a kellemetlen érzésem, hogy "udvarolni" próbál. A külsőmre tesz megjegyzéseket, a "csábos" tekintetemre, a kiengedett hajamra, az öltözékemre...és csak nekem...lehet, mert én vagyok a kolleginák közül a legfiatalabb, akinek ráadásul még élettársa sincs...de furcsa. Ezt nem tudom hova tenni, mert szívesen barátkoznék,hiszen sok a közös bennünk, jól megtalàljuk a hangot, a feleségét is csodálatos embernek tartom...de amikor ilyen irányba viszi el a dolgokat, megbánom, hogy megnyílok neki. Nem akarnék tőle semmit, nem lépnék bele egy házasságba, kapcsolatba sem.

Nem tudom, hogy kezeljem...ma is azt vettem észre, hogy engem nézett hosszasan, amíg kiszolgáltam, csak hogy kizökkentsem magam a zavarból, kérdeztem valamit és csak nagyon nehezen "jött ki a transzból ". Tegnap is olyat mondott mindenki előtt, hogy szívesen lemászik a földre nekem, hogy rálépjek a hátára...Ez normális dolog házas férfiaknál? Ilyen nemi irányt is vehetnek a dolgok, amikor férfi-női barátságra kerül sor?