Mennyi "scheggfejség" tolerálható egy főnöknél?

Jól ismert sztereotípia, hogy valaki évekig, évtizedetig gyomorgörccsel jár be dolgozni, mert vagy a kollégák vagy a főnök vagy mindegyik mérgező hangulatot teremt, de az illető nem tud (vagy nem mer?) lépni. Namost nyilván az ember arra törekszik, hogy ne kelljen így élnie.

5 éve dolgozom a munkahelyemen. Eddig azt hittem, hogy ez maga a csoda. A főnök laza, baráti, semmi szemétkedés, a kollégák úgyszintén. Egy csapat vagyunk, a főnök kiáll értünk mi pedig mindent megteszünk, hogy minden rendben legyen, a főnök is mindenben, még a magánszféra terhére is számíthat ránk. A főnökünk megnősült pár éve, egy elég besavanyodott rosszindulatú nőt vett el, de nem veszi észre. Belevonta a cégbe is. Amíg a főnökünk a maximális jóindulat és emberség megtestesítője, addig a "kedves" párja úgy beszél mindenkivel, mintha a seggéből rántotta volna elő. Mindenkibe beleáll, rosszindulatú és a főnök teljesen a bűvkörébe került. Nem leállítja, hanem kezdi átvenni. Egyszer történt egy eset, hogy a főnök helyettese megírt egy anyagbeszerzési listát, tisztítószerek, egyebek, hogy menjek el, vegyem meg számlára (eddig olyan családiasak voltunk, hogy én kifizettem sajátból, hoztam a számlát, ők kifizették). Egy grilsütő aljához a kisfőnök kért egy tekercs alufóliát. Megvettem azt is. A főnök felesége belémállt és megalázó stílben kezdte nyomni, hogy "űrállomást működtetünk, vagy minek kellett a cég számlájára fólia"? EZt vagy 50x elismételte, én mondtam neki, hogy a kisfőnök kérte, vele egyeztessen, de csak baszogatott engem. Aztán másnap mondom a főnöknek, hogy a neje hogy belémállt, hogy mi volt, és erre az volt a válasz, hogy "igaza volt". Köpni nyelni nem tudtam. Ez ugyan triviális baromságnak tűnik, de maga az irány nem jó. Kezd az egész cégben a hangulat ilyenné válni. Egyik nap azért lettem leoltva monden szarkavarónak, mert ugyanúgy ugyanazoknak küldtem el egy "helyzetjelentő" emailt, ahogy évek óta volt szokás. A főnök szerint pedig valakire nem tartozik (MÁR), de én ezt nem tudtam. És akkor is én voltam aki kavarja a szart. És egyre több ilyen megmagyarázhatatlan igazságtalanság üti fel a fejét. A kollégák is hanyatlónak tekintik a céget, ami pedig 5 évig felért az "álommeló"-val, mind pénzben, mind hozzáállásban. Én most ott tartok, hogy csak a pénz miatt nem küldtem el őket a telebaszott kuurva anyjukba. Ki mit tenne, meddig érdemes "nyelni" mikortól érdemes dobbantani?