Mit tegyek hogy képes legyek értelmes maradni a pasikollegával szemben?
Semmi közünk egymáshoz, nem is tetszem neki, nem is bír, ami nem is csoda, meg ég és föld is vagyunk, ő határozott karakán dominánsabb féle tudatos kritikus szemű családos ember, én meg vmi lúzer kb akit csak kihasználtak eddig is, határozott stílusom szinte nincs is, meg nem is vágyok családos emberekre se mellesleg. Meg olyanra méginkább nem, aki le is néz, mint ő. Egy két pl szakmai hibámra pl inkább nem is mond semmit, merthát mondania se kell, tudjuk.
És akármikor kell vele beszélnem, átmegy a hangom valami cincogó magashangba, azt se tudom szinte soha miről is van szó, mert kisül az agyam, ha van egy értelmes mondatom és az magyarul is hangzik válaszban, az már jó, de szánalom a viselkedésem a lényem a beszédem vele, és neki is tiszta kín velem kommunikálnia, ha nem muszáj kényszer, inkább kikerül.
Olyan mintha zavarban is lennék, de teljesen feleslegesen, szinte szégyen hogy minek vagyok zavarban egyáltalán?
Màr olyan szinten égő az egész hogy már nem tudok hova süllyedni sem tovább.
de a női igazgatókkal is majdhogynem ugyanez van. Hogy teljesen összemegyek mellettük és borzalom görcseim vannak tőlük, de az munkahelyféltés miatt van. Azt úgy tudom. De igy velük is hasonló hogy beszélgetni nem tudok velük. De néha megtudom játszani a lazát, nyitottat, de nem mindig. De ez semmi ahhoz képest ami meg a pasi kollegával megy. Az mindenen túltesz. A munkahelyen is. Tehát az életben sincs senki akivel én értelmetlenul magyartalanul cincognék csak ha vele kell beszélni. Annyira égő, hogy traumatizál már.
Pont ezt beszéltük az egyik ismerősömmel, hogy van 1-2 olyan ember a munkahelyünkön, akik mellett dolgozni kell vagy néznek minket, egyszerűen lefagyunk. Nekem két nő is van (ên is az vagyok), akik ha ott vannak a közelemben, egyszerűen lefagyok teljesen. Alapvető dolgokat elhibázok, amiket máskor nem.
Ha egymás közelében dolgozunk, sokat kell kommunikálnunk egymással. Velük nem megy. Folyamatosan visszakérdezek, értetlenkedek és megváltozik a hangszínem. Nagyon furcsa.
Pedig alapból egy laza, határozottabb csaj vagyok.
Egyébként az egyik szimpatikus, a másik nem. Aki szimpatikus, azzal pár mondatot néha beszélünk a magánéletről, ilyenkor is kényelmetlenül érzem magam.
Az egyik nő is mesélte, hogy tőle sokan tartanak, elvileg szúrós a tekintete, látni pár emberen, hogy félnek tőle. Szerintem meg jó arc és nagyon szeretek vele dolgozni, teljesen feloldódom.
Igen a főnökökkel ilyen nekem is! Átmegyek hülyébe hibákat halmozok ha ott állnak felettem. De ez ismerős nekik is. Volt főnökasszonyommal.erről beszéltunk is már:) hogy ha bejön azt se tudom a gépem melyik mappába mit tettem bele! Csoda hogy felismerem a billentyűt is olyankor :)
De velük talán szo szo még elmegy.
De ez a pasikollega nem főnököm. Ami lehet még jobban rá is tesz. Mivel mondott már olyat is egy hibámra, hogy dehát nem én vagyok a főnököd..(értsem ezt úgy hogy szerencsémre, mert ő lehet ki is rúgna..), meg ugye az is rátesz hogy ő pasi.
Én nem tudom de ha tükörben gyakorolnék is otthon pl beszélni csak hogy legalább az menne..., szerintem az nem érne semmit ha ő megjelenik.
Nem tudom hogyan mivel állitsak már magamon. Nem birom elviselni saját magamat. Ráadásul szó sincs olyanról hogy bármit is akarna mint férfi. Maximum is csak porig alázna megenne reggelire.
#3 nagyon sokszor úgy mentem be, hogy na most megmutatom, hogy nem vagyok én idióta, aztán mindig beégtem. De csak kizárólag előttük, mások előtt nem.
Holnap mindketten bent lesznek, én meg már rosszul vagyok.
De te legalább akkor tudsz felkészüpni most.
Mivel mi nem kommunikálunk, csak ha ugy alakul és kényszer, nálam ez teljesen váratlan. Kb mindig.
És már olyanokat csinál mikor megjelenik hirtelen hogy tudja hogy elsőre ugy se fogok fel semmit, hogy rávezetve lassan és tagoltan kezd el beszélni velem gyakori ismétlésekkel..
Szinte már segít hogy képes legyek felfogni amit mond. Ami jól is esik.
Illetve már ugy áll velem szóba, mint egy debillel..
Én meg még próbáltam megjátszanj a lazát mikor bejött de visszakérdezett mit is mondtál nem értem? Kérte ismételjem meg. De ugy meg ugye nem laza poén már ha ismételni kell. Kár volt próbálkoznom.
Egybol elment a hangom megint.
#4-es vagyok, fejben igen, de már előre látom, hogy le fogok fagyni megint. Ma csak az egyik volt bent, káosz volt teljesen. Amikor átment máshova, kifújtam magam és tök jókedvvel pörögtem.
Debilnek néznek minket, persze, hiszen úgy viselkedünk. Ők nem látják, amikor nem úgy viselkedünk.
Muszáj összeszednünk magunkat.
És ez egy teljesen felesleges görcs a semmin kb. Saját magam járatom égetem le.
Ha már meglenne a másik helyem már rég elengedtem volna a dolgot szerintem.(állásokra jelentkezem, nem ez miatt ugyan, de azzal ez is meg lenne oldva. De csak az jön szembe, hogy további sikeres keresést..meg aztán ő, hogy belép. Így sokszor ha nem is ezzel de mással is csak összeadódnak ezek a dolgok, és mintha mindig nála tetőzne be.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!