Az idősebbeknek miért mániája ez a "járjon a levegő"?Generációs különbség?
Az első munkahelyemen, voltak idősebb nők is.55-60 körüliek.
Őket teljesen el kellett szeparálni másik irodába, mert igen nagy volt a generációs különbség.
Az iroda ahol voltunk, nem egy őskövület volt, hanem modern építésű, jó szelelőztető rendszerrel.
Az idősebbek állandóan hisztiztek a légkondi miatt, pedig a főnök vetetett hozzájuk egy műanyag "előkét" és így senkire nem ment közvetlenül.
De, az időseknek ez sem volt elég.Képesek voltak 40 fokban kinyitni az ablakot azért,hogy "járjon a levegő".A 40 fokos levő mi a fenének járjon?Maradjon csak kint.
Télen is állandóan tátogattak, szintén hasonló okokból.
Állandó veszekedés volt emiatt.Pár férfi kolléga kicsavarozta az ablak kilincsét,hogy ne lehessen kinyitni.A férfiakat sokkal jobban zavarta a meleg, jobban is izzadtak.
Végül, az időseket elszeparálták külön irodába, üvegfallal elválasztva, így nem zavarják a többieket.
28 vagyok, és 1000%ig egyet értek az idősebb kolléganőiddel, igazuk van mindenben. A legkondi nem egészséges, tökmindegy hogy mit teszel elé, a levegő pedig igenis jobb ha jár 40fokban, mert az iroda igyis úgyis be fog melegedni, de ha jár a levegő, akkor valamennyivel elviselhetőbb.
Ez nem generációs különbség, hanem értelmi különbség. De megoldottátok szóval felesleges rajta kattogni.
Fiatal vagyok, de a szellőzttést preferálom. A nyárban az a jó, hogy lehet egész nap bukón nyitva az ablak, max. ha már dögmeleg van (panel tetőtéren lakom, szerintem nagyon nem ugyanazt értjük amúgy dögmeleg alatt, szóval úgy fogalmazok, hogy megértsétek: "tikkasztó, elviselhetetlen hőség, kénköves pokol, kibírhatatlan ótvar forróság!!!4!"), akkor bekapcsolom a ventillátort. Így egész nap van oxigén a szobában, és kb. azonos a hőmérséklet, míg télen, ha érzem, hogy pilledek el, ami a 30nm-es lakásban pár óra, ha van nálam valaki, akkor ennél is rövidebb, akkor igen, be kell engedni a hideg levegőt, amit pár perc után felmelegít a központi fűtés, de akkor is pár óránként lehűl a lakás, meg teljesen más úgy ébredni reggel, hogy nyitva volt az ablak, meg úgy, hogy azonnal nyitni kell, mert félkómás vagyok és fingszag van, és éjjel a szobanövényeim is az értékes oxigént használták.
A klímával az a problémám (napi 8-12 órát abban ülök), hogy sokkal hidegebbnek érzed a hőmérsékletet a valósnál, nálunk 23 fokra van állítva, és pulcsiban fázok. Plusz bedugul az orrom, és olyan nyomott, fáradt, álmos vagyok egész nap. Nekem is megfordult a fejemben, hogy biztos csak a munkahelyemen van vele baj, szóval bekapcsoltam itthon kíváncsiságból, 1-2 óra múlva ugyanaz az eredmény. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, hogy a klíma az egy cukormentes Hell, a szellőztetés meg egy frissen lefőtt kávé. A klíma egy mogyorós fütyülős, a szellőztetés egy hideg csapolt Staropramen (vagy amit szerettek). A klíma a chester növényi pizzafeltét, a szellőztetés egy érlelt holland sajt. A klíma valami szar vígjáték, amit betépve torrenteztél, a szellőztetés egy várva várt film premier vetítése a moziban. A klíma a magassarkúban szalagavatón bukdácsolás, a szellőztetés mezítláb füvön sétálás.
Nektek nincs meg az a jelenség mikor egy helységben "el van használódva a levegő"?
Nincs levegőmozgás, ugyan azt a levegőt szívja már egy fél napja sok ember, és érzed hogy egyszerűen nyomott tőle a közérzeted, fáradt vagy, a fejed is megfájdul tőle.
Talán a széndioxid telítődik a helységbe ha jól tudom, és szellőztetéssel lehet ezen segíteni.
nem erről van szó?
(30 vagyok szóval nem "idős ablaknyitogató")
Tudom, hogy én vagyok a kisebbség, vagy lehet, hogy az egyetlen, aki ilyen vagyok, azt nem tudom. Azt se mondom, hogy ezt bárki utánozza, mert ésszel felfogtam, hogy ez nem jó, káros, stb.
De valójában én sosem érezetem a különbséget a kiszellőztetett "friss" és az úgynevezett "állott levegő között.
Az életemet úgy éltem le, hogy én még egyetlen egy ablakot se nyitottam azért, mert jaj, szellőztetni kell.
Úgy nőttem fel és éltem 30 évig ugyanabbam a házban, ahol az ablakot se lehetett kinyitni. Sose zavart. Anyukám is csak nyári éjszakákon nyitotta ki a sajátját, hogy hűljön a szoba levegője. Egyébként őt se láttam szellőztetni. Nem is értettem, hogy ez mire jó, mert számomra nincs különbség. Csak a hideg-meleget érzem, a "frisset" nem.
Sokáig azt gondoltam, hogy ez egy kényszeresség másoknál, egy mánia, hogy ablakot márpedig nyitni KELL. S azt, hogy ez egy pszichés dolog, amikor azt érzik, hogy elfogy a levegő, mikor én ugyanott vagyok, és nem fogy el.
Sokszor összevesztem ezen másokkal, mert nagyszájú vagyok, és nem féltem kimondani, amit gondolok.
Ma már elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam, én vagyok a helikopter, úgyhogy már befogtam a számat, de a magam részéről én nem vagyok más, ugyanúgy nem szellőztetek, mert nincs szükségem rá. Se klímás helyiségben, se anélkül.
S én vagyok az egyetlen, aki a fürdőben, trópusi páratartalommal se nyit ablakot, mert simán kapok levegőt, számomra nincs változás. Ha egyedül élnék, sose nyitnám ki ilyenkor sem (tudom, a penész, max amiatt). De így kinyitom, ha végeztem és kimegyek, hogy az utánam jövő is kapjon levegőt.
De ezt nekem úgy kellett megtanulnom, mint az ábécét, mert nem tapasztalom a saját börömön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!