Egy lusta ember volnék, aki csak élősködésre képes, vagy a munka világával vannak nagy bajok?

Munkahelyet szeretnék váltani, de ahelyett, hogy reális állásokban gondolkodnék, abszurd ötletekről álmodozom. Pl. hogy youtuberkedésből gazdagszom meg valami figyelemfelkeltő trash tartalom által, (mert amúgy nincs semmim, amiből értékes tartalmat gyárthatnék és még a videó készítéshez sem értek profi szinten) vagy Etsyn árulok valamit, aminek még meg sem tanultam az elkészítését. Rosszabb napjaimon rosszabb ötleteim is voltak, de ezek nem vertek gyökeret. A lényeg, hogy nagyon nagyon nem akarok dolgozni. Utálom a munkahelyem, de az álláshirdetések nézegetésétől is rossz érzés fog el. Mindig is utáltam emberek közé menni, de bíztam benne, hogy a munka világa csiszol ezen. Nálam nem sikerült. Ahol egyedül dolgozhattam, ott keveset kerestem. Ahol éppen eleget keresek, ott sosem csinálhatok semmit egyedül, ömlesztve vagyunk a munkaterületen és a közösségi terekben. Semmire nincs rálátásunk. Sokszor az adott órában tudjuk meg mit kell csinálnunk. Hiányzik az, hogy tudom miből áll a nap és mire kell lélekben felkészüljek. Az időt is másképp érzékelem, ha feladatokra tagolom a napot. Ez olyan, mintha dróton rángatnának, mégis 3 éve itt vagyok. Korábbi helyemen az alacsony fizetésem miatt az akkori főbérlőm jóindulata szabta meg, meddig létezhettem abban az állapotban. Állandóan szorongtam, hogy van e még egy évem a lakásban, és ezáltal a jó munkahelyemen ahol szerettem lenni, vagy állást kell váltanom mert emel a főbérlő? Végül nem emelt, hanem eladta a kecót... Most stabil helyen vagyok munkában és lakhatásban is, de utálom a munkahelyem és az embereket magam körül. Állást váltanék, de új embereket sem akarok. Ha bármilyen reális munkára gondolok már rossz érzés fog el. Nálam vannak nagy bajok?