Vannak olyan munkahelyek, ahol csak "ellébecolnak", szotyizgatnak egész nap, meg ilyenek?

Van itt egy válaszoló, aki elvileg kormányablakban dolgozik. Ő azt szokta írni, hogy egész nap nem csinál semmit.

10 évvel ezelőtt a munkaidő 40%-ára igaz volt irodai közfoglalkoztatáson, de ez úgyszólván közös megállapodáson zajlott. Értékmentő 8 órás munka ellenére, ráadásul délutánosként nagyon kevés pénzt kaptunk, és semmi sem volt határidőhöz kötve. Meg volt adva nagyjából mennyiség, hogy mennyit csináljunk. Persze egyénileg kismértékben változott, valaki kicsit kevesebbet és valaki kicsit többet csinált. Én tartoztam a kicsit többe, pedig nem a törzsgárdához tartoztam és később érkeztem. Nagyon legfeljebb - problémás anyagokkal - munkaidő 75-80%-ában megcsináltuk, inkább 60% volt a jellemzőbb. :-) Én olyan típus voltam, hogy előbb a munka és utána a pihenés estére. Ott kezdtem el olvasni életemben. :-) A régi főiskolás-kocsmás klikk tagjai nagyon lazán tolták, lassacskán, közben mászkálgatás, büfézgetés, végülis ők így töltötték ki. De őszintén szólva következő munkahelyeim is nagyjából ilyenek voltak. Bár az elsőnél képtelenség volt bármit befejezni, de már csak azért sem feszültünk meg. A jelenlegi munkahelyem is így kezdődött, viszont itt beállt nagyon szutyok helyzet és sajnos most már megfeszített.

Ha abból indulok ki, hogy hány nem nyugdíjas korú kérdez meg kommentel itt rendszeresen, akkor elég sok lehet.

Home officeban vagyok évek óta. Ha elfogy a dolog, főzök meg elmegyek edzeni. Aztán persze van, amikor 9 órát ülök a gép előtt és kifolyik a szemem. Ahogy sikerül.

Vannak, persze.

Én 4 évet voltam önkormányzat műszaki osztályán. Nagyon hullámzó volt a munka terhelés. Volt olyan, hogy 6-8 hétig csak folyamat fejlesztést csináltam és egyeztettem a cégekkel és önkormányzatokkal. Ez aktívan 3-6 óra munka volt maximálisan. Utána meg bejött valami (hó, hőség riadó, random pályázat) és napi 8-10 óra intenzív munka volt vele heteken át.

A szocializmusban sok ilyen volt. Főleg ahol 3-4 ember végzett egy amúgy egyszemélyes munkát. Ma már kevésbé jellemző.