Van olyan akinek egész életében alig volt munkaviszonya? Mi lett vele idős korára?

Ha volt esze félrerakott pénzt vagy van befektetése (+ lakás, bármi) amiből megél. Ismerek olyat akinek nem nagyon volt bejelentett munkaviszonya, de dolgozott és jól keresett. Szóval nyugdíj mellett (ami valóban nevetségesen kevés) kitermeli neki a lakás amit kiadott albérletbe, a másikban meg lakik.

Aztán van olyan is, aki valóban éhenhal mert nem dolgozott és annyi esze sem volt, hogy gondoljon a nyugdíjas éveire. De azt nem is sajnálom.

Nagymamám 40-50ezer nyugdíjat kap. Nagyapám nyugdíjából élnek, mert mamám a sajátját elcigizi. Ha nagyapám nem lenne, anyámnak és a két húgának kellene eltartania.

Nemség kitalálta az öreglány, hogy ő otthonba akar menni, mert papám már "nem látja el rendesen", ami annyit tesz, hogy nem ugrál, ahogy ő fütyül. Ez azt jelentené, hogy mamám nyugdíja elmegy cigire, szóval az egyéb kiadásokat és az otthon költségét anyáméknak kellene állnia, ami alsó hangon fejenként lenne vagy 100ezer (még lehet keveset mondtam). Anyám még éppen meg tudná oldani, már nem élünk vele és apám jól keres, ki tudnák fizetni. De a két húga nincs ilyen anyagi helyzetben, hogy csak úgy kicspjon minden hónapban egy százast (vagy többet) és a kisebbik nagynéném még anyagilag támogatja a fiát, aki egyetemista.

Amúgy ezt csak úgy ad-hoc közölte, egyikkel sem beszélte meg, meg tudjátok-e oldani, van e rá keret? Végül egyelőre úgy néz ki, nagyapám lebeszélte róla, de ki tudja, mikor talál ki megint ilyesmit, és mikor indul neki.

Illetve van egy ismerősöm, ő 30-as éveiben kezdett dolgozni, most múlt 40. Az elmúlt 10 évben ha 3 év munkaviszonya volt, sokat mondok. Volt, hogy egészségi okokból, műtétek miatt, de legtöbb esetben csak nemakarásból nem dolgozott. Idén még egy percet nem dolgozott, a férje tartja el, akinek már kezd elege lenni a dologból, mert igények azért vannak. Amúgy gyerek nincs, nem gyerekvállalás miatt esett ki a munkából. Ha a férje egyszer megunja és elhagyja (közeleg az alkalom, ahogy látom), ott marad egy vas nálkül a 4 macskájával.

#5 igen.

Nekem ez kényelmes. Én teszek arra, hogy ki mit vár el. Gyerek és család nem kell, így is megvan mindenem. ( kajába, rezsibe fizetek )

Nem a családról meg a gyerekről van szó, hanem arról, hogy 0 magánéleted van. Elfogadom a véleményed meg az életsílusod, de nekem ez brutál igénytelenség, hogy semmi igényed nincs saját életre.

Az meg kicsit önzőség, hogy kvázi idős emberek nyakán "élősködsz" és eszedbe nem jut, hogy nekik is járna a magánélet.

Egyébként a legalapabb és leghülyébb dolgokra gondolok: pl átugranak a barátok sörözni, nem tudsz aludni éjjel és zenét hallgatsz, egy szál seggben mászkálsz a nappaliban stb. :D vagy felszedsz egy egyéjszakást akár. Nem tudom, nekem ez fura.

Mi is laktunk egy ideig anyósékkal amikor gyűjtöttünk, de ennyi bőven elég volt nekem is és a feleségemnek is.

#8 nem élősködök, inkább segítek nekik. Anyagilag nincs rám gondjuk (ha lenne se okozna nekik törést, mert ők is 2 lakás kiadásából élnek anyám munkahelye és apám nyugdíja mellett), a házimunkát meg elvégzem. Akkor már nagyobb önzőség kiugrálni külföldre, és az idős szüleidet hagyni magad mögött. Persze tudom, hogy van akit a kényszer visz rá, mert nem él meg, de ott jobban kiszolgáltatott helyzetbe kerül a szülő.

Az nem igazán érdekel, ha valaki igénytelennek tart. Én boldog vagyok így. Akkor lennék boldogtalan, ha negyven évig heti 40 vagy több órát menne a robot.

Ja, nekem nincsenek baráti társaságaim, nem is hiábyzik, 1 gyerekkori barátnőm van (lány vagyok), ő bármikor átugorhat, a szüleim elég lazák, de még 1 semmiben is mászkálhatnék apám előtt, szerintem az se zavarná. Azért nem teszem, mert én pl utálok pucérkodni, de kinek mi.

Én elfogadom, ha ez valakinek elfogadhatatlan. Nem is másokat tervezek lenyűgözni. Nekem a lényeg, hogy valamiképp megéljek, és néha vehessek ezt-azt, sminket, ruhát, évente 1 kis nyaralás. Nem vagy nagy igényű.