Volt már olyan, hogy nagyot csalódtál egy munkahelyeddel kapcsolatban? Ha igen, milyen szempontból csalódtál?

Voltam egy helyen egy fél évig. A csalódás oka: más ígéreteket kaptam az állásinterjún. A fizum is kevesebb lett, meg semmi nem úgy volt ahogy mondták, kicsit ki volt szépítve. Ez így egyértelmű csalódás és átverés is. Hosszú távon azért nem maradtam volna, mert a főnök konfliktukerülő volt és mindenki szemében jó akart lenni, de ez azzal járt, hogy folyamatosan hazudott és ígérgetett, de az érdekütközéseket nem tudta megoldani.

Általánosságban azt mondhatom, egy munkahelyen nagyon fontos, milyen a vezetőség. Ahol most vagyok, nagyon jó a csapat, jók a vezetők. Emberségesek, az a céljuk, hogy közösen megoldjunk minden problémát, már az első nap éreztem a bizalmat mindenki felől. Befogadtak, mert a csapat tagja lettem, ezért feltétel nélküli bizalom és segítségnyújtás van. Ilyen közegből idővel kiperegnek azok az emberek, akik összeférhetetlenek másokkal. Tavaly is elment magától egy üldözési mániás szociopata, pedig mi tényleg befogadtuk, de hát az ő esete egy szélsőséges példa. Szóval ezen a munkahelyen már szívesen maradok ilyen vezetőség és munkatársak mellett.

Réges régen volt egy nagyon szeretett munkahelyem, jó körülmények, jó fizu, jó banda minden, de az igazgató nyugdíjba ment, jött helyette egy fiatal ambíciózus gyönyörű nő, egy nárcisztikus hárpia, aki pokollá tette az életünket, na ott egymás után mondtunk fel.

Mindenhol érhetik csalódások az embert, egy idő után a melóhelyen is, hiszen az élet zajlik.

Viszont ha azt kérdezed, hogy hol éreztem konkrétan becsapva magam, az eddig egy hely volt.

Azt mondták, hogy lesz kolléga, aki betanít, viszont a kolléga konkrétan lepattintott. A főnök sunyi volt és sokkal több meló volt, mint ahogyan az interjún előadták.

Egy hónapot bírtam.