Csak az én gyáramban ilyenek a férfiak?

Az a baj hogy az egyesnek igaza van. Szomorú, de az ilyen szintű helyek az ilyen típusú embereket vonzzák.

Nem könnyű az egyetem ha csak nem vagy átlag feletti képességű (én se vagyok, nyugi), de hosszú távon megéri. Nem lesz utána se habzsi dőzsi az élet, de az ilyenekkel már nem kell foglalkozni, és az izületeid se mennek olyan hamar tönkre.

Azért jöttem ide válaszolni mert hasonló cipőben járok. Akár énis feltehettem volna a kérdést, de sok évi tapasztalat után igazából van már kis rálátásom, és a válaszokat is tudom.

Előző munkahelyem gyárban volt, operátor voltam. Szerettem a kollegáim, ők is engem. Nagyon jó kis kollektíva volt, pedig több száz emberrel voltam egy műszakban, de akikkel intenziven együtt voltam az kb olyan 30 fő. Ez se kevés. Vegyes társaság volt nők-férfiak. Amikor ott hagytam, annyi csokit, ajándékot kaptam hogy komolyan mondom majdnem sírva fakadtam. Valaki ölelt, puszilt az utolsó napon. A fönök visszavár, ha arról van szó bármikor. Amúgy azért hagytam ott a melót, mert nem bírtam a műszakozást.

(Na ennyit a gyári munkáról, és a nem kis tarsaságról akivel együtt kellett dolgoznom)

Most egy vízműnél dolgozom szintúgy betanított munkásként, de egy műszakban. Kb 10-15 férfival. Lassan a harmadik hónapom lejár de ez az idő még most se volt elég arra nekik, hogy elfogadjanak, befogadjanak maguk közé. Egy rossz indulatú, áskálódó, furakodó, hátráltató társaság. Egymást is kibeszélik, hisz ott vagyok bent velük a műhelyben egy légtérben. Egymás szemébe mosolyognak, de ahogy kiteszi valaki az ajtón a lábát, már ömlik a mocsok a szájakból. Ha nem lennék ott köztük, élő egyenesben, ne hallanám, vagy ne látnám azt mondanám, hogy ilyen nem létezik. Engem is kibeszélnek, tudom jól. Ha ezt egymással megteszik, akkor én sem vagyok kivétel, pláne még újonc is vagyok. És ezt mind felnőtt 30-40-50 éves meglett férfiak.

Előző válaszoló vagyok megint. Bár nem tanácsot kértél, egyet jó szándékkal adnék. Huszon évesen fiatal vagy ilyen helyen dolgozni. Persze tudom, mert énis ebben az országban élek, hogy nem könnyű. Szakmád sem lehet valami keresett, plusz gondolom olyan helyen is élsz ahol nincs a környék ellátva munkákkal. Élni viszont kell valamiből ezért dolgozni muszáj valamit.

Én 32 vagyok. Szakmám szerint bolti eladó (sehová se kellek) szakiskola után mindjárt Németországban kezdtem vágóhídon. De voltam gyári munkás, operátor, napszámos, közmunkás, konyhai kisegítő. Mindenhol droid voltam, akit ugráltattak. Megelégeltem. 2 éve leerettségiztem estin és most akarok menni felső oktatásba. Nem egyszerű, nem könnyű, de csak így tudod elkerülni az ilyen jellegű munkahelyeket, ahol ilyen kollégák az adottak, mint amit leírtal a kerdesedben. Én azt mondom tanulj tanulj erődön felül.