Miért nem szeretik a munkavállalók a céges bulikat, céges karácsonyokat és csapatépítőket?

"Egyik munkatársam korábbi cégénél pont azért volt kinézve, mert nem járt el a HÉTVÉGI csapatépítőkre."

Hát ezaz. :(

#6 Ez nagyon igaz!

A páromnak volt ilyen főnöke: Nem volt élete és folyton szervezgette a csapatépítőket, hisz "ha már egyszer ő adja a munkát, a megélhetést, a fizetést amivel még van olyan jó fej, hogy bár megtehetné, hogy minimálbérért alkalmazza őket, mégis egy kicsivel (de csak egy kicsivel) többet fizet", akkor bizony illik hálásnak lenni és ugrani, mert bár nem kötelező, csak elvárt és erősen ajánlott. Ők meg úgy voltak vele, hogy inkább mennek (természetesen munkaidőn kívül) mert jobb a főnökkel jóba lenni.

Ilyen az, amikor kevés joga van a munkavállalónak, de az is kijátszható, meg "legitim" trükkök vannak a nem kívánt munkavállaló eltávolítására, ellehetetlenítésére.

Sok oka lehet.

1. Az nyilván a legtöbb embernek antipatikus, hogy munkaidőn kívül történik, kvázi kötelező ("ajánljuk"), és még csak le sem lehet csúsztatni munkában.

2. Ha vki olyan beállítottságú, hogy "a munkát nem keverem a magánéletemmel, én semmi kollégával nem vagyok hajlandó barátkozni, ledolgozom a 6/8/10/12 órát, azt' csókolom, vettem kalapomat, és koccolok el", ill. antiszociális, ez pláne kínszenvedés.

3. Van sok olyan típusú teambuilding, aminek nincs értelme igazából. Én lekopogom, nálunk értelmes teambuildingek vannak, tök hasznos, hogy élőben találkoztunk már országokban dolgozókkal, mégis más és gördülékenyebb a munka, ha jobban ismerjük őket, értelmes programok vannak... de azért hallok én is olyan csapatösszetartásokról, hogy csak nézek ki a fejemből, hogy ez melyik hr-es fejéből pattant ki, és ki gondolja, hogy ez normális... pl. ezek az egymás karjába esős bizalomjátékok, ahol senkit nem érdekel, hogy nem akarod, hogy kvázi idegenek hozzádérjenek... de hallottam olyat is, ahol kalandparkba mentek, és ki volt akadva a vezetőség, hogy valaki a drótkötélpályára nem ment fel, mert tériszonyos. Vagy éppen kifejezetten alázós feladatok - oszd meg a kínos titkaidat, pajzán poénok, "mondd el, miért jó itt dolgozni" (fordított feladat meg nincs, se anonim, se nyíltan)...

Én amúgy azokat a céges bulikat preferálom, amik nem felülről szerveződnek, hanem jó fej kollégákkal, mert én azért nem vagyok az az antiszoc típus... ott nem kell ügyelni arra, hogy "viselkedj", pl. kutya nem nézi, hogy éppen pasizol-e, csajozol-e, nem baj, ha káromkodsz, ki lehet beszélni a céget, jobban el tudod engedni magad és jobban táncolni, senkit nem érdekel, mennyit iszol és mit. Míg ha ott van a nagyfőnök, azért kínos a feszengés, akkor is, ha mézesmázoskodnak, hogy érezzétek otthon magatokat... közben azért megy a kémkedés, hogy ki mit csinál, hogy viselkedik, ill. simán betalálnak munkatémákkal effektíve munkaidőn kívül.

4. Az is elég gáz, amikor meg vagy hívva egy ilyen munkahelyi rendezvényre, és a cég sóher... amikor jönnek az italkuponok, hogy mindenkinek csak egy pohár bort meg egy koktélt fizetünk, kaja meg egy tányér miniszendvics, az már sz...ágás, meg az is, ha van 3 üveg pia összesen, aztán úgyis elfogy a buli harmadára az alkohol, hogy senki még csak spicces állapotba sem került. Arról nem is beszélve, amikor étterembe vannak meghívva, és semmit nem állnak.

Nem szeretem, mert azt a kevés szabadidőm szeretném másokkal tölteni.

Volt már olyan is, amit nem a cég állt, az számomra kiakasztó.

Ha munkaidőben lenne, akkor nem lenne kifogásom ellene, max a kötelező jópofi miatt.

A pofátlanság ne továbbja:

Álláshirdetésben az "Amit kínálunk" alatt a következő szerepel már már juttatásként:

Céges rendezvények.

Most mindezek után, amiket itt olvastam. Örülni kéne ennek?

"Azé vagy, akinek dolgozol."

Kb. ez ilyen XXI. századi igazság is lehetne.