Miért nem szeretik a munkavállalók a céges bulikat, céges karácsonyokat és csapatépítőket?

Szerintem azért nem szeretik az emberek,mert erőltetettnek érzik. Sokan úgy vannak a melóval, hogy letudják,elvannak, túlélik,de ennél többet már nem akarnak. A laza,bulis énjüket meghagyják a haveroknak és a családnak.

A karácsonyi vacsikról nekem sincsenek jó emlékeim,mert elég kellemetlen a részeges kollégák ventilálását elviselni. Kifejezetten utálom, mikor csesztetnek, hogy igyak én is,mint a kefekötő,mert különben nem vesznek emberszámba. A közös kirándulások jók, még ha hétvégén is vannak, akkor lehet ide-oda csapódni, nézelődni. N vagyunk egy szűk helyre bezsúfolva.

Nem szeretem, munkaidőben inkább dolgoznék, szabadidőmben inkáb csinálnám a saját dolgomat vagy aludnék. Ha valakivel annyira szeretnénk, majd élőben találkozunk egy megbeszélt időpontban.

Nem baj, ha nem csak 2-en vagyunk. 3-4 fő fölött viszont egy kontrollálhatatlan tömegről, masszáról van szó. Ennyi ember nem tud hatékonyan együtt lenni, csak ha vagy nagyon szeretik egymást, vagy van egyéb összekötő kapocs. Jellemzően ilyen a sport, a vallás, vagy a kultúra.

A munkahelyen egyik sincs jelen, hiába űznek pl. sokan sportot a túlórából, mindig ott lesznek, akik nem. Ugyanez az analógia megáll vallással vagy kulturával is, próbáld ki.

Aztán, ami mostanában a kedvencem, hogy mivel 'pesti' a munkahely (konkrétan nem igaz, a székhely Budapesten található de nem Pesten, a munkások nagy része pedig még csak nem is Budapesten vagy Pest megyében él), ezért oda KELL szervezni ezeket amit a többség "pestnek" tart. Röviden: Blaha-Nyugati-Keleti háromszög. Mindenkinek messze van és egy undorító hely, "dehátpest".

Szívesebben mennék Abasárra vagy Dombóvárra is csapatépítőzni, ezek is messze vannak, ide is sz*pás eljutni a helyiek kivételével mindenkinek, itt se lakik közülünk senki, de legalább nem az unalmas "buli negyed".