Öngyilkosságba kényszerít a munkahelyem, úgy érzem itt a vége az életemnek, nem akarom ezt tovább, nincs erőm se energiám ehhez. De nem mondhatok fel, mert kirakja anyám a szűröm a híd alá. Mik az opcióim?

Másfél hónapja dolgozom az új helyen, de már elegem van. Elegem van, hogy minden nap 6-kor kelni kell és rohanni a 6:30-as vonathoz, majd BKV ami felér 8-ra. Elegem van, hogy 16:45-kor végzem és rohanhatok a 17:15-ös vonathoz, amivel 18:30-ra érek haza. Munka után nincs semmihez sem energiám, csak bámulni a falat 3 órán át. 22:00-kor meg fekvés, mert különben később feküdve zombi vagyok munkahelyemen. Elegem van, hogy egyedül kell vinnem egy egész minisztériumot informatikusként, mert minden kollégám felmondott, mert sz*r a munka. És nem tanított be úgy igazán senki, tehát folyamatosan csak kapkodom a fejem, hogy mit és hogy kéne. Túl nagy a stressz, túl sok a felelősség és nem tudok teljesíteni mert sok a munka és mind nehéz a sok bürokratikus könyvelés és adminisztráció miatt, meg a rossz-őskövület technológia miatt, de lesz*rni meg nem tudom a munkát, mert a kormányzatban olyan nincs, hogy nem lehet valamit megcsinálni időben. Főleg ha a miniszternek kell valami SOS, ami nagyon sokszor megesik. Elegem van, hogy 5 percenként csörög a telefon mert mindenkinek nagyon sietős a saját baja. A fizetésem nem igazán lenne elég semmire, ha esetleg el akarnék otthonról költözni. A hobbimat képtelen vagyok csinálni, hétvégén csak feküdni van energiám, úgy érzem magam mint egy rabszolga. Ténylegesen elgondolkodtam az öngyilkosságon, úgy érzem túl érzékeny és mentálisan gyenge vagyok ehhez a patkányverseny világhoz.