Ehhez is gyenge vagyok?

Az nem opció hogy a másik kiutat próbálod meg?

Hogy kizökkented magad ebből az állapotból, azon dolgozol hogy meggyógyulj, segítséget kérsz, tudatosan melózol rajta.

Te is lehetsz még boldog, ugyanúgy jár neked, mint bárki másnak.

Szerintem belül van valami, ami visszatart.

Az élet értékes.

A javaslatom, hogy vigyél véghez valamit, amire vágysz, vagy amire régen, akár gyerekkorodban vágytál, és amitől az értékrended tartott vissza.

Amellett, hogy kilépsz a komfortzónádból, lépést téve az élet, vagy a halál felé, a megvalósítás során bejárt út, és a cél elérése sok aspektusban pozitív hatással lesz rád.

Ne a múltban élj. A régi élet, a régi párod... Ezek a gondolatok tartanak vissza.

Kell találni valami célt. A jövőben. Nem kell hatalmas dolgokban gondolkodni, elég elkezdeni piciben. Apró kis célocskák.

Nyilván úgy baromi nehéz hogy közben a depresszió egy szürke ködfátyolként borítja be az agyadat. Voltam ebben a cipőben.

Ezzel kéne valamit csinálni elsődlegesen, aztán apránként építkezni. Mindig csak a következő pici lépést nézni, nem az egész utat, mert így nem olyan ijesztő.

Amit most érzel, az nem te vagy. A depressziód nem te vagy. Ez az ellenséged ami rád van telepedve és fojtogat.

Azt az energiát amit most a halálod tervezgetésére fordítassz, fordítsd ez ellen a rohadék betegség ellen, mert erősebb vagy nála, akkor is ha nem is gondolnád magadról.