Mi volt a legrosszabb munkád és meddig bírtad?

2

A munkáltatók nem becsülik meg a dolgozót!

Palackozó gyárban beszólogatott ok nélkül a kolléga. A 3. Napon a sokadik beszólása után a fejébe húztam a szódás rekeszt majd egyenesen a főnök irodájába mentem és felmondtam.

Volt egy másik munkahelyem is. Ott egy gyermektáborban kellett gyerekekre vigyázni viszont arról nem volt szó, hogy olyan dolgokat kell csinálni, mint megtanítani a gyerekeket varrni. Amikor mondtam, hogy én ezt nem tudom (fiúként) akkor azt mondták, hogy nyugodtan el lehet innen menni.

"Rossz munka nincs. Rossz körülmények, és rossz fizetések vannak."

De van. Én dolgoztam gyári munkát diákként. Egész nap céltalan robot voltam, konkrétan teljesen lélektelen. Az ott dolgozók amúgy nem kerestek borzasztóan rosszul más hasonló munkakörökhöz képest, de nekem lelkileg megterhelő volt, hogy olyan mintha az a napi 8-10 óra csak rablás lenne az életemből.

A munkakör lényegtelen az önmagában nem lett volna rossz.

A főnököm egy idegbeteg fasz volt, aki undorítő stílusban ordított velem. Volt, hogy telefonon, este, munka után.

Folyamatos fizetetlen túlóra. Folyamatos fizetetlen extra feladatok. Munka után saját kocsival szaldgálj még ide meg oda (mikot alapvetően túlóráztál), ráadásul úgy, hogy ha azt merted mondani, hogy de te nem arra mész, akkor "de hát mehetsz arra is, nem?". Ha nem vettem pl. wc papírt, az összes kolléga ot rinyált, hogy "niiiiincs?".

Beteg nem lehetsz, szabira nem mehetsz. Voltam koronás, 1 nap betegszabit kaptam, úgy, hogy nekem pl. 39 fokos lázam volt, meg olyan migrénem, hogy a perifériás látásom nem létezett, feketeséget láttam csak. Volt, hogy kaptam ingyen koncert jegyet tesómtól ajándékba. Rinyáltak, hogy MÁSNAPRA miért akarok egy nap szabit (koncert előtt természetesen meló), úgy, hogy a helyszíntől 3+ órára voltunk.

Amúgy a társaság is rohadék volt. Nagy barátnők, akiknek mindig kellett valakit utálni. Rólam mindig csak a rosszat feltételezték, a saját kis messenger csoportjukban fikáztak. Mindenki életét szétszedték, megsértődtek, ha nem mondtam el nekik mindent. Hozzáteszem, egyik sem él olyan csodás életet, de ha valaki mást lehetett bsztatni, attól boldogok voltak. Mint az ovisok. Konkrétan az egyiknek az volt az agybaja 30+-os nőként, hogy őt mindenki utánozza. Nem vehetett más olyan cipő márkát, ami az övé. Meg hansolók.

3 évet voltam itt, mert midig azt hittem, hogy ha eléggé erőlködök, akkor bizonyíthatok. Életem egyik legjobb napja volt, mikor felmondtam. Full megesértődtek. :D