Mit is jelent valójában a vendéglátás szellemisége?

Szép napot mindenkinek.

Egy kicsit hosszabb poszt lesz ez az átlagnál, így kérek mindenkit erre számítson. Hálás vagyok ha elolvassátok, s talán egy kicsit jobbá válik a világ. ❤️ (ezen poszt megírását az elmúlt 6 év, és egy lassan nyugdíjas János nevű felszolgáló ihlette)

Mit is jelent igazából vendéglátás egy étteremben, egy szállodában?

Mi is kell valóban a vendégnek?

Szeretnék választ adni erre a 2 kérdésre 26 évesen, pusztán 6 év tapasztalat alapján.

A felgyorsult világunkban azt gondolhatják vezetőink, de még mi is, hogy a felszolgálóvá váláshoz csak a következő pontokra van szükség igazán:

- Szakmai tapasztalat

- Idegen nyelv ismerete

- Ember központúság (mire értjük ezt, erre vissza térek)

- jó kommunikációs készség

- Alázat

- Csapatmunka

- Jó megjelenzés

Valójában ezt leírni könnyebb mint ÉRTELMEZNI amit elvárunk az emberektől.

A fent felsoroltak nagyrészt ha meg is vannak egy felszolgálóban ha nem tudja mit is jelent EMBER/VENDÉG KÖZPONTÚNAK lenni akkor a 30 nyelvismeretét, és a szakmai tapasztalatát feldughatja magának "pont oda".

Pontosan így van ez a csapatmunka hiányában isy de ide sorolhatom az empatikusságot is, de talán az egyik legfontosabb az az EMBER ISMERET hiánya.

Bárki megcáfolhat ha szeretné, szívesen elolvasom.

Elmondom, hogy a fentiekben miről is hadoválok.

Jelenleg Ausztriában vagyok szezon munkán egy 4****-os szállodában nyelvismeret nélkül, mégis itt vagyok.

Találkoztam itt Magyar/Spanyol/Francia/Thai/Német/Olasz de még Kínai emberekkel is.

Érdekes módon ezek teljesen különböző nemzetiségűek mégis nagyra értékeltek/szerettek engem, pedig aztán nem beszélem a nyelvüket.

Miért?

Egyszerű, az pedig a KISUGÁRZÁS/HABITUS/VALÓDI EMBER SZERETET.

Nekem ösztönből, szívemből jött, hogy a vendéget megtiszteljem a saját nyelvével annak ellenére, hogy nem beszélek. Mosolygok és olaszul köszönök, vagy Spanyolul kérem el a tányért óriási akcentussal. Tudják, látják, hogy nem beszélek igazából egy mukkot sem, mégis csillogó szemekkel javítottak ki engem ott helyben és segítettek helyesen mondani. Vol aki tapsolt nekem, volt aki jattot adott, volt aki megölelt, és a legaranyosabb volt aki felált és megpuszilta az arcomat elköszönésképpen.

Nem forgattam 2 tálcát 2 kezemben, nem nyűgöztem le Őket a profi beszédemmel, vagy valami felszolgálói csicsás szakmai dologgal. Nem. Én nem adtam mást nekik, mint Őszinte szeretet, kisugárzást, kedvességet, mosolyt, pár kedves szót, és tiszteletet.

A vendégek érzik ha megkérdezem "minden rendben", akkor én azt őszintén kérdezem, mert őszintén érdekel. Lehet nem tudok semmit tenni a gondja ellen ha van, de érzi, látja, hogy tényleg érdekel.

Egyszerű való VENDÉG KÖZPONTÚSÁGGAL átléptem azon a nyelvi korláton ami nem lehet megkerülni ha külföldre állandósulsz, ám idehaza, de külföldön is a turistákkal minden gond nélkül. SZABAD tudsz lenni.

Nem kell perceket töltened egy vendéggel mert nem lehet, de ha csak megállsz 1-1 kedves vendégnél 15-30 másodpercre valamit mondani, választ megvárni a vendégnek az 2x többet jelent mint, hogy te 40 éves szakmai tapasztalattal rendelkezel.

Azonban itt jön képbe az ami nélkül ez nem működik. EMBER ISMERET.

Fontos lenne, hogy ez feltétel legyen a szakmához.

Tudnod kell a vendég 2 mondatából, a nézéséből, az arcáról, hogy KIHEZ MEHETSZ ODA, vagy sem mert enélkül csak szerencsejátékozol amit nem javaslok.

Vannak vendégek akik nem kíváncsiak a mondataidra, se a kedvességedre, csak azt várják el, hogy elvidd a tányért, hozd az ételt. Valakivel épp egy kellemes pihenős töltenek és látni kell, hogy szívesen látnak-e téged, vagy sem. Itt hangsúlyozom MÁSODPERCEKRŐL beszélek.

Engem nagyon sok helyen kirúgtak mert nem vagyok hajlandó olyanná válni mint a kollégáim, mert rossz rájuk is nézni,hallani Őket, rossz minden kisugárzás amik csak belőlük árad.

Nem akarok olyat mondani:

- mindannyian szo*unk

- Fa**om, úgy esznek mint a disznók

- kinyaltam a seggüket mégsem adtak a gazdagok jattot

- Ahj már megint szo*ás volt ez a nap, fáradt vagyok

- és kezdődik előlről a deep throat.

- oh de fa** az a vendég

- oh már megint be kell menni

- menjenek már haza

Ezen mondatokból árad az ember gyűlölet, a kényszer munka, hogy csak azért felszolgálók mert jól fizet a szakma.

Elárulok egy titkot ami nem teszi szenvedéssé a munkádat.

"légy őszintén kedves".

Itt hallottam a kollégámtól, hogy "muszály kedvesnek lenni a szakmában, anélkül nem megy".

NEM!!! EZ HELYTELEN!

A kedvességnek belőled kell, hogy jöjjön ösztönösen, nem pedig kötelességből. Ha szereted tényleg a vendégeidet akkor nem lesz a hátuk mögött kibeszélés, se idegesség, semmi ami rossz a vendégre nézve.

Én vallom, és ebben hiszek.

A felszolgálók felelősék a vendég jólétéért a küszöbtől - küszöbig. A vendég központúság NEM az, hogy lesed miden kívánság, mert az csak nyalás.

A saját szememmel látom, és hallom, hogy a vendégeink sokasága azt hiányolja ami bennem van, de ami én vagyok.... A jelenlegi rendszer miatt KIHALÓ FÉLBEN VAN. Ergo elnyomásban.

Mit kíván a jelenlegi rendszer?

- Mosolyogj

- vedd fel a rendelést

- vidd ki

- rámolj le

- teríts meg

Tisztán, világosan emlékszem, hogy a BP. Corinthia luxus szállodából (Royal) azért rúgtak ki, mert mertem HOZZÁ SZÓLNI a rendezvény szervezőhöz. A bankett vezető félrehúzott már karomnál fogva és azt mondta "harmadjára mondom el, a te feladatod nem az, hogy beszélj a vendéggel! Mit nem lehet ezen megérteni? Felveszed a rendelést, kiviszed, lerámolsz, terítesz. Ennyi. Nem több"

Amikor megmondtam, hogy ezt nem tudom így megcsinálni, az irodába küldött és kirugott.

Sajnos a jelenelgi világban nem vagyok keresett személy, mert nem vagyok hajlandó se befásulni, se megkeseredni, se GÉPPÉ VÁLNI. Így állandós munkám, kiszámítható jövedelemmel, határozatlan szerződéssel nekem soha nem lesz. Nem lehet. Én magam csak alkalmi munkákból élhetek mert mint kisegítő, nem foglalkoznak velem annyit mint egy szerződésessel. Így élem mindennapjaimat.