Tippek erre a helyzetre? (Diákmunka, vendéglátás)

Kicsit hosszabb lesz, elnézést érte.

Tavaly nyáron vendéglátásban dolgoztam (gimis vagyok) és nekem teljesen rányomta a bélyeget a még akkori lelkesedésemre, hogy végre dolgozhatok, pénzt kereshetek, tapasztalatot gyűjthetek, stb.

Kisebb városban lakok viszont elég nagy számban jönnek turisták egy közkedvelt hely miatt, így diákként is elsősorban a vendéglátás felé kell kacsingatnom ha szeretnék magamnak egy kis plusz pénzt.

Tavaly voltam is konyhán bent ilyen büfében, de katasztrofális volt. Alapjáraton a vendégek is néha elég idegesítőek tudnak lenni (aki vendéglátásban dolgozik biztosan tudja milyen esetekre gondolok) de ez eléggé eltörpült ahhoz képest amit a főnökség levágott ott nem csak velem hanem a többi diákmunkással is.

A 10 órás munkaidőben percenként le lett ordítva a fejem a főnökség hibája miatt, a ,,tapasztaltabb” kollégák hibája miatt és a vendégek hibája miatt is, így pár hét alatt egy remek stresszlabdává váltam, akin a pörgés miatt felgyülemlett feszültséget is le lehet vezetni, aki megcsinál minden olyan szart is ami bele se tartozik alapjáraton a munkakörébe és persze nem is ugat vissza semmiért, főleg hogy csak 16 éves.

A tanulást, sulit, vizsgákat tekintve viszonylag jól kezelem a stresszes helyzeteket, azonban itt olyan másfajta, nagymértékű és állandó volt a folyamatos feszkó, hogy most miért leszek lebaszva, hogy augusztusra sajnos egészségügyi gondom is lett belőle. (Ott személyes okok miatt kellett a pénz, csakis ezért csináltam, nem vagyok mazochista.)

Idén is szerettem volna egy kis pénzt keresni, persze máshol azonban sajnos a lehetőségeket tekintve szintúgy vendéglátásnál, viszont próbáltam friss lapot adni a mostani munkahelyemnek. Hát, nem jött be.

A munkaköröm megnevezésétől eltekintve elég széles, takarítok, kaját csinálok, kiszolgálok, cipelek, pakolok, stb. Ezzel nekem nem lenne semmi bajom, tudom mit vállaltam, azonban az órabérem már a nevetséges kategóriában van. Nemrég egy hétvégén konkrétan csak ott voltam, nappal és éjszaka is, és az eredetileg napi béremet akkor a hétvége után adták oda úgy összefolyt, hát őszintén itthon elsírtam magamat. A főnökség itt is elég bunkó, a meló baromi nehéz a fizuhoz képest, szóval kidolgozom a belemet a semmiért.

Még nyár közepe sincs de már vissza is tért a tavalyi szorongásom, valószínűleg ott fogom hagyni, aminek a gondolatát csak azért nem kedvelem mert szeretem befejezni azt amit elkezdek, nem szeretem egyből feladni a dolgokat, azonban ez most nem fog szerintem ehhez a melóhoz kötni.

Akik esetleg voltak egy kicsit is hasonló helyzetben, ti hogy vészeltétek át? Hatással volt később a további munká(i)dra? Hogy kezeltétek a munkahelyi stresszt? Vagy a lekezelő főnököket?

Előre köszönöm, ha tud valaki válaszolni.

És ha bárki olyan olvassa aki dolgozott vagy most is dolgozik vendéglátásban, tudd, hogy minden tiszteletem a tiéd, én soha nem tudnám huzamosan vagy jól csinálni és nagyon felnézek azokra akiknek ez az állandó munkájuk és az ideiglenes diákmunkásokat is tisztelem a kitartásukért!