Miért nincs szerencsém a munkahelyekkel?
Már legalább 6 munkahelyem volt, de mindenhol így jártam...
Kezdetben minden jónak tűnik, kedvesen fogadnak. A munkámat igyekszem jól csinálni, persze adódnak kisebb hibák, mint mindenkinél, de hamar kiderül, hogy míg mások nagyobb hibáit, hanyagságát észre sem veszik, addig az enyémet óriásira felfújják. Emellett mindig van olyan kolléga, de leginkább a főnök az, aki nem bízik meg bennem. Holott nem adok rá okot, de érzem, hogy rám jobban figyelnek, mintha kb fogyatékos lennék, holott szeretek egyedül dolgozni, nem kell felügyelet. Míg mások vígan lógnak munka közben a telefonjukon, velem el akarják rakatni.
Nos nem vagyok egy tesze-tosza, csicska tipusú behódoló. Igyekszem megvédeni az érdekeimet, de általában mondva csinált indokkal végül elküldenek.
Egyébként nem vagyok túl beszédes, de barátságos vagyok, mindenkivel kijövök, akik nem szimpik (nárcisztikus tipusok) őket kerülöm, velük igyekszem köszönő viszonyon kívül nem kialakítani több kommunikációt, mert abból csak baj van.
Aztán redszerint valami hülyét vesznek fel helyettem.
Egyik munkahelyemen baj volt, ha néha ránéztem a telefonomra. Akit utánam felvettek, kb folyamatosan a telefonján lógott. Az nem baj... Igaz, 3 hónapig sem dolgozott ott, én 2 évig voltam.
Mostani munkahelyen egy olyan nőt vettek fel helyettem, egy 4 csillagos hotelbe, aki olyan mint egy csöves. Fogatlan, zsíros hajú, elbújkál cigizni (én nem dohányzom), buta, nem lehet vele kb semmiről beszélgetni, mert csak hümmög, munkájára igénytelen. De tőle eltűrik, igaz, valamivel gyorsabb, viszont nem preciz, de hát ő helyi, utána nem kell fizetni utazásit...
Nem nézem le amúgy, kijöttem vele is, csak hogy érzékeltessem a helyzetet, azért írtam le őszintén, hogy ez van.
Tudnék mesélni, milyen kollégáim voltak... A vásárlókkal veszekedő, fülükbe büfögő, félkegyelmű kisfőnök, volt olyan, aki bebújt a raktárba aludni, volt aki fél napokat késett, mert előző nap ivott, és még sorolhatnám.
De ezek minden helyen meg vannak bocsájtva, én meg már két perc késésért, a legapróbb hibáért kapom azonnal az íveket meg a kirugást. Én nem járok be másnaposan, nem cigizek, normálisan viselkedek, az, hogy néha ránézek a telefonomra, írt-e valaki családtag, az hadd ne legyen probléma, mikor a többiek láblógatva fél órákig nyomkodják. Igényes vagyok magamra is, nem járok be zsíros hajjal, koszosan. Nem tudom már, mi lehet a gond, de eddig minden munkahelyemen úgy éreztem magam, mintha bölcsödében lennék. Nagyon elment a kedvem az egésztől. Nem vagyok magammal elfogult, tudom, hogy lehetnék kicsit gyorsabb, de ennyi. Ettől függetlenül fejlődőképes vagyok. De az elvárások egyébként irreálisan magasak mindenhol, ezt a többiek is így látják. Tudom, hogy más munkaterület lenne nekem való, nem az én világom a fizikai munka, de ha az jön, azt kell elvállalnom, mert sajnos egyedül vagyok. Munka mellett tanulok, hátha...
Nem tudom, mi lehet a hiba, de ez így élhetetlen.
Nem vagyok kisebbségi.
Hát nem vagyok a társaság középpontja, az tény, de igyekszem nyitott lenni mindenkivel. Mivel vannak olyan tipusok, akikkel már korábban voltak konfliktusaim, ezek tipikusan a "nárcisztikus", mártír, hangadó vagy épp sunyi szarkeverők, ezeket igyekszem hamar kiszűrni, azonnal megérzem, ki ilyen és azt már inkább nagy ívben elkerülöm. Néha látom, hogy így is próbálnak kóstolgatni, de hamar lerázom, ignorálom őket, mert velük nagyon robbanásveszélyes helyzeteim tudnak kialakulni és nem célom a konfliktus.
Amúgy egy béke szerető, amolyan élni és élni hagyni tipus vagyok, a "normálisakkal", a laza, jófej dolgozókkal, az értelmesebbjével nagyon jól kijövök. Sajnos azonban általános tapasztalatom, hogy bármilyen jó is egy kollégával a kapcsolatom, mélyebb, értelmesebb témákról nincs mód beszélgetni, és igényük sincs rá. Nekem meg a small talk nem megy igazán, nyilván váltok pár szót az időjárásról, meghallgatom, mit csinált az anyósa, de nem tud őszintén érdekelni a dolog. Őket meg nem érdeklik a művészetek, a hullámgenetika, az elhallgatott történelmi események, a kriminál pszichológia, amikről viszont én szívesen beszélgetnék, hogy csak néhányat említsek, de elfogadom, ha mást meg az én témám nem érdekel. Viszont van humorérzékem, úgyhogy ha el lehet hülyéskedni, hogy könnyebben túléljük a munkaidőt, nekem az is nagyon jó.
"a munkahelyi kudarcok teljesen elvették azt a minimális önbizalmamat, reményemet is, ami még volt."
Na, látod, ezzel meg is válaszoltad magadnak a kérdésedet!!
Azért, mert nincs önbizalmad.
Pedig a siker kulcsa az önbizalom.
Na, de ha az emberrel csak rossz dolgok történnek, akkor nehéz megmaradni a hitben. Ez egy ördögi kör!
Ráadásul én úgy érzem, hogy te se vagy az a "spanolós" fajta és bizony sajnos a 20-as hozzászólónak igaza van!
Sok munkahelyre nem dolgozó kell, hanem egy bohóc, aki jófej és elszórakoztatja a társaságot, meg a főnököt.
Ha nem tudod magad eladni a társaságnak, akkor ezáltal meg is pecsételődött ott a sorsod...
Lehet, hogy az előnytelen külsejű utódodnak jobb a beszélőkéje és a stílusa, jobban beleillik avagy belesimul a közegbe.
Te viszont kitűnsz onnan, mivel ragyogsz. :)
"Értelmesebb és okosabb vagy te a munkatarsaidnál ezért kozositenek ki."
Egyetértek!
Pontosan ez a nagy helyzet.
Egy királynő soha nem illik a parasztok közé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!