Mikor indult be igazán a karriered? Hány év munkatapasztalatod volt akkor?

Nem, hogy nem indult be, egyenesen visszafejlődtem sajnos.

Sokáig hitegettek a fejlődés lehetőségével, aztán az elmúlt 2-3 évben erősen földbe állt a cég, alig van munka, nincs motiváció. Sajnos ezzel az én kapcsolataim és lehetőségeim is romlottak.

Olyat nem neveznék karriernek akinek pl.: Apuci-Anyuci a fiára hagyja az üzleti dolgait, aztán főnök lesz stb, közben a fia semmit nem tett le az asztalra.

Egyenesen okádok az ilyen tahó emberektől.

#5 Ne is mondd.

A cég lecsúszása mellett számomra ez a másik undorító dolog. Én, aki a cégért dolgoztam nem jutok előre, sőt. Közben a főnök semmirekellő gyereke alapból csak beleül a főnöki székbe, legyen bármennyire inkompetens.

#6

Hát igen , ahogy mondod.

Azt már tudnám nevezni karriernek aki tisztességesen tanul, és nem bízza magát Apuci-Anyucira. Aztán elmegy felvételre egy viszonylag jó munkahelyre vagy belekezd egy magán vállalkozásba stb.

Magának kitűzi a céljait, eléri őket. Építi a kis üzleti dolgait. Ahogy említettem az, hogy Anyuci-Apuci átadja a gyereknek az egész üzletet a vállalkozását, a pénzét az ott számomra 0 a számegyenesen, hiszen a gyerek csak a hasznát élvezi az egésznek.

Pl Nálunk a lakópark egyik utcájában a család feje a gyerek Apja gyereknek iszonyat mennyiségű pénzt adott át , a gyerek van vagy 23 éves akkora házat vett belőle...+ még tovább építik a házukat. Aztán nem csinál semmit egész nap , vicc az egész.

#7 Nekem magával az átadással nincsen bajom ha az illető kompetens. Ismerek olyanokat akik tele vannak pénzzel. Nyilván egyszerűbb volt nekik, hogy nem nulláról indultak, de alapvetően jól viszik a céget. Amivel ilyen formában nincsen baj. Persze ők soha nem is verték a mellüket, hogy jobbak lenének mint bárki más, megbecsülik a dolgozóikat is.

Nyilván annak sincsen értelme, hogy csak azért kidobod a gyereket az utcára egy szálgatyában, mert mindenki más ezt teszi. Nyilván a saját gyerekem is támogatnám egy szintig, legyen akármilyen naplopó.

Nekem csak azokkal van bajom, akik nem oda valók, csak azért kerültek oda mert a főnök így döntött. Előléptethetett volna mást is a cégben. Nem azt mondom, hogy engem, de azt láttam a felettem lévő kollégámon, hogy ő hajtott, dolgozott a cégért, mindenki arról beszélt, hogy ő lesz az "utód". Aztán csak a főnök fia lett.

Ezzel a kollégám el is kezdte leszarni a céget, viszi a saját munkáit, saját kapcsolatait építi és el is indult a cég a lejtőn.

Vagy amikor a főnök fián látom a lekezelő, lenéző magatartást, akkor legszívesebben arcon vágnám és megmondanám, hogy amíg ő a tökét vakarta én meg a kollégáim építettük az ő rohadt cégüket.

Persze összességében leszarom, sajnos minden kollégám azt mondta, amint a gyerek veszi át a cégvezetést ők lépnek innen. Csak hát akkor nem nagyon lesz már mit átvenni.

Én is lépni fogok, csak azt bánom, hogy nem tettem meg hamarabb, amikor csúcson volt a cég és kapkodtak értem más cégek. Mégis kitartottam, de a lojalitás ma már szart sem ér.

#8

Pofára megy itt már minden. Ez természetes, hogy a fia vette át az egészet. A leírtak alapján, sajnálom a kollégád , de ez várható volt. A lekezelőséget én nem tűrném. Tanácsolom, hogy mondjatok fel , bár annak a fütyinek nem hinném, hogy hátráltatná. Aztán lehet béke is verném a fejét az asztalba.