Lelehet élni úgy egy életet, hogy utálod csinálni amit dolgozol?

"Most nem élvezed, akkor szart se ér az egész, tehát akkor felesleges ezt erőltetni!" (Mészáros Dóra/Dorothy Black)

8-as ki is halt

A tapasztalatom azt igazolja, hogy le lehet. A legtöbb munkahelyen kiégett, bunkóvá és kedvtelenné fásult embereket látok, akikről ordít, hogy csak a pénz miatt erőltetik magukra az egészet. Ez a baj, hogy társadalmi szinten elvárunk egy életszínvonalat, amit azzal sínylünk meg, hogy olyan munkakörökre is igény van amiket az ég világon senki nem akar csinálni, dehát valakinek muszáj. Pl. valaki írta itt az adminisztrációt, az tipikusan egy nagyon fontos, de lélekölően monoton és stresszes munkakör.

Nem lehet de muszáj. A nagy többségnek. Van akik megfogták az isten lábát és azt csináljak amit szeretnek. De ahhoz nagyon kiválasztottnak kell lenni.

Le lehet élni, persze. De ez kinek éri meg?

#16 én is hasonló szituban vagyok, imádom a mostani munkám, vannak sikereim és folyamatosan fejlődök. Az egyetlen bibi, hogy nem fizet jól,de végre olyan munkahelyem van, ahová szeretek bejárni, ahol szívesen ülök a gép elé. Nem úgy megyek haza minden nap, mint egy kicsavart felmosórongy. Ez nagyon sokat számít.

Nekem is ez a dilemmám. Én a hivatásomban dolgozok, de ahol konkrétan most vagyok, ott teljesen kiégtem már. Van elvétve egy jobb nap, de utálok elindulni minden nap. Szívesen váltanék, már kétszer beadtam a felmondásomat, de mindkét alkalommal dobtak a fizetésemre, hogy maradjak. Ha váltok, a mostani fizetésem felét keresném kb. Sakk/matt.