Miért lett divat megint "rabszolgaságról" rinyálni azoknak akiknek rosszul fizetett munkája van? Vagy ha jól keresnek akkor is panaszkodnak?

"Tudják ezek az egyedek hogy déd és ükapáink/-anyáink mennyit dolgoztak? Hétfőtől szombatig!"

Imádom, hogy gyakorin állandóan megjelenik ez az elavult gondolkodás mód.

Csak azért, mert régen valami rosszabb volt meg nehezebb akkor már nem is számít?

Ilyen logika mentén az Ukránoknak sem kéne sírni most a háború miatt, mert ha régen történt volna ugyanez sokkal rosszabbul jártak volna.

Ezt a trollt meg törölhetnék innen aki teleszemeteli a kérdést itt, és ő incelezik, de valójában egyedül neki sír itt a szája meg kötekszik senki más. Valószínű inkább ő az incel itt egyedül.

Ez nem magáról a fizetésről szól, hanem hogy mire elég. Sokan itt az országban alapvető dolgokat se képesek már megengedni maguknak átlagbérből, hanem hiteleket kell felvegyenek. Olyan alapvető dolgokra is mint a lakhatás! Jobb helyeken ezt adósrabszolgaságnak hívják. Azért dolgozik hogy az alap megélhetési minimumot ki tudja termelni, és el se mehet máshova nagyon mert 1 hónap megcsúszás a kamattal már az út vége lenne. Megtakarítás pedig zéró, és sajnos rengetegen kényszerülnek az országban így élni.

A másik dolog, amerikában miután eltörölték a rabszolgaságot, sokszor az volt a modell a cukornádültetvényekkel, hogy a nyomorban tartott délamerikai lakosokat uzsorahitelekbe rángatták, amint a legkisebb váratlan kiadás a nyakukba szakadt, el is kellett fogadja. Onnét már jogilag teljesen fogva volt, és robotolhatott a cukornádültetvényen hogy ledolgozza az uzsorakamatot. Mindezt úgy, hogy szánalmasan alacsony bért kapott, aminek szinte a teljes egésze elment a túlárazott napi élelmezésre, ami mellesleg szintén a helyi nagybirtokos boltjából jött tehát hozzá vándorolt vissza az a pénz is. És ugyanez a lakhatás, lepusztult barakkokban laktak és még ezt is felszámolták elég drágán, szintén ment vissza a nagybirtokos zsebébe. A maradék kevés pénz, na azt lehetett félrerakosgatni az "adósság" törlesztésére, ami sokszor soha nem következett be mivel az uzsora magasabb volt mint amennyit spórolt. Technikailag nem rabszolgaság, de szerintem értjük a gyakorlati lényegét ennek a praktikának és rendszernek amit létrehoztak.

Nem tudom, egyesek nem-e látnak esetleg párhuzamot a mai magyarországgal. Nem véletlen mondják sokan hogy a latin amerikai modellt követjük, legyen szó korrupcióról, inflációról, illetve emberi jogokról és munkabérről.

Amikor dédapám hétfőtől szombatig dolgozott, akkor dédanyám otthon volt egész héten és minden háztartási melót megcsinált addig.

Most a párommal mindketten dolgozunk papíron 8 órát ami inkább 9, plusz ugye a napi 2-3 óra utazás, és a maradék időben kéne házimunkát végezni, pihenni, ellátni az alapvető szükségleteket (evés, tisztálkodás stb). Ez már önmagában szűkös, és akkor még hol van a minőségi szabadidő, hol van a család, a barátok, esetleg kreatív hobbi, önfejlesztés, tanulás stb?