Hogy viselitek, hogy a munka elvette az életeteket?

rabszolga munka

helytartóitok jól kitalálták

aztán már élni se lesz muszáj

Szia! Amit leírsz az legit, bizonyos szinten mindenki tud veled empatizálni, ugyanakkor nagyon személyiség, érdeklődés és temperamentum függő, hogy kihez milyen állás fog passzolni. Én pl. kreatív vagyok, rengeteg komoly hobbim van, hamar lelkesedem, s nem nyújtok ugyan kiegyensúlyozott teljesítményt, a peakek miatt mindig pozitív a feedback. Mivel a saját szakmámban magyar társ és gazdasági viszonylatban nem tudtam stabilan elhelyezkedni (továbbképzésre esély nem volt, egyszerűen nem volt miből kisebb vagyonokat tartósan kiperkálni), így szakmailag elakadtam, ezért a modellváltás előtt elmentem kutatónak. Ott sikerült belemásznom egy érzelmileg bántalmazó arrogáns közegbe, ahol alap volt a kontroll és a ,,workaholic attitűd". A legrosszabb az volt, hogy a járvány szoc.korlátozásai alatt kb. alig valósult meg a sehova nem tartó online brainstormingokon kívül egy-egy projekt (nem voltak kvázi alanyok hozzá:D) miközben tök feleslegesen kellett ülni az irodába 9-től 19-ig, korlátozás nélkül meg akár este 10-ig is és ,,kutatni" (szakirodalmazni a semmiről kb). Ha időnként volt valami projekt, beletettem minden energiámat majd kiderült, hogy semmi nem lesz belőle egyelőre, de azért ,,jó munkát végeztem". Időnként fizikai melót is csinálni kellett pl. technikusok helyettesítésénél és a legnagyobb pofon az volt, hogy a nap letelte (8,5 óra) után el volt várva, hogy a tanszékre vissza kell menni és ,,kutatni kell" (ideiglenesen a nagy semmit), mert ezért vagy itt :D Mindezen feltételek mellett (s azonkívül, hogy minden héten sírt valaki :D) még az ünnepnapjaink, a hétvégeink is szabadok kellettek hogy legyenek, mert ha hirtelen valami projekt esetleg felvetődött a csicskáknak meg kellett rá csinálni akár másnapra a draftot. Így képtelenség volt bármilyen programot szervezni. A lakótársam HO-ban dolgozott, délután 4-től tripla annyi pénzért mint én már szabad volt, s bár utálta a melóját, mire én hazaértem Ő akkora leélt egy negyed életet tele tartalommal. Pasizott, bnőzött, kötögetett, improzott, gasztrotúrázott, sütögetett, olvasott, masszíroztatott,hosszúhétvégeken külföldön trippelt- én meg ültem 9 nm-en otthon és vagy izgultam, hogy ne jöjjön este 11-ig már egy email sem, vagy ültem az irodában és felüdülésként bámultam ki az iroda kis ablakán- ki az útra, az utcán átsiető emberekre és közben arról próbáltam meggyőzni magam, hogy majd egyszer jobb lesz, meg végülis legalább van munkám amiben kiéghetek, ez is valami. Végül nem lett kormányváltás, mérlegeltem a további évek önként vállalt érzelmi vegetációjának jövőbeli megtérülésének esélyeit és végül elhúztam a melóból többedmagammal. A nagy szar ilyenkor, hogy a kövi 1-2 hónap olyan mint a nászutas időszak (csak kb magaddal :D), tele vagy energiával, végre van időd is minden hobbidra, sőt olyan dolgokra is amelyeket a meló miatt évek óta tologatsz- aztán rájössz, hogy azért kell a stabilitás és a challenge az életedbe, de ha gyökeresen nem változtatsz az életeden (költözés, új baráti társaság, új szakma, új munkahely stb) akkor ugyanazon a basic point szinten vagy, ahonnan ano elindultál kényszerből valahova-és nincsenek feltétlen jobb ajánlatok (sőt nagy az esély hogy úgy jársz, mint egy korábbi válaszoló, nem hogy csöbörből vödörbe, hanem egyenesen a kútba váltasz jeggyet..) Az a helyzet, egyre több a kiüresedett kapcsolat, a pöffeszkedő főnök/menedzser/felettes, az átlag szektorokban fos a pénz és az idő nem csak a megereszkedő fenekeknek nem kedvez. Olyan ez mint valami ördögi kör :D Ha meg speciális a munkaköröd/szakmád, akkor meg olyan könnyen nem fog menni a váltás sem, hiszen 20 év fölött már azért elvárják, hogy ahhoz a pozihoz amire jelentkezel azért ne csak affinitásod hanem valamiféle végzettséged vagy gyakorlati ,,közöd" (tapasztalatod) is legyen. Szóval nem egyszerű ez, ha felmész reddit-re láthatod, hogy sokan küzdenek hasonló problémával, mint Te, s bár van ebben egy generációs attitűd (FOMO) is, a magyar társadalmi viszonyok igenis hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek többsége nem érzi magát általánosan jól a bőrében; az unortodox bezárkózás miatt a jövedelme nem ösztönzi a fosabb meló teljes kimaxolására (humán erőforrás mindig drágább, ezért éri meg piaci szinten mindent gépiesíteni; flowhoz szeretni kell a munkádat, jó munkavégzést meg anyagilag ösztönözni kellene, mint legalapvetőbb feedback..); ráadásul mivel rengeteg szolgáltatáshoz csak nagyon nehezen -vagy plusz anyagi kiadások mellett- lehet hozzájutni, az emberek többsége alapvetően stresszel, hogy nehogy fogorvoshoz vagy szakorvoshoz kelljen menni, mert nincs rá pénz, a fájdalommal meg nem egyszerű együtt élni, így vagy nagyon spórol a régiós high tech infláció mellett vagy megpróbál bevállalni még egy melót, amivel teljesen kizsigerli magát fizikailag, szellemileg és érzelmileg is- azért, hogy váratlan kiadások esetén legyen hova nyúlni..;az is elég para, hogy az oktatás helyzete miatt sokan már az egyetemi/akár középiskolai!! évek alatt kiégnek, pedig még élesben ki sem próbálták azt a szakmát amit 5-6 évig elméletben gyűrtek; az elmagányosodáshoz pedig az ideológiai kultúrharcok is igencsek táptalajok, sok ember idegenedik el, zárkózik be érzelmileg- amiből szintén nagyon nehéz kilépni. Az én sztorim úgy ért véget, hogy elhúztam külföldre entry pozícióba. Hát 6x annyit keresek havonta, nem kell az állandó cirkuszt hallgatnom a magyar networkökről, használhatom a nyelvtudásom (végre) és tök kedves és befogadó a társadalmi közeg (pedig magyarnak lenni elég ciki EU-s viszonylatban lenni, akkor is ha sok nemzeti kk most sívalkodik a vármegyéjéből)- igaz, ehhez fel kellett adnom a karrierem amibe beletoltam 15 évet (ez kb egy egész kamaszkori szakasz + rakat pénz, + hosszú aszkétizmus), a nulláról tök idegenbe tök egyedül kellett újratervezni és bár már az én barátaim nagyon rég leléptek az országból, a magyar vidék (mint táj) szabadsága és szépsége baromira hiányzik, sőt amiatt is még mindig dühös vagyok, hogy közben vezető szerepeket csilliárdoké szervilis de buta majmok töltenek be (itt nem is a pénz, hanem a pozíció, a szakmai alkalmatlanság/megalapozatlanság és a rendszer ami bassza a csőröm)- de erről a barátnőm azt mondta, hogy kb 15 év mire ,,lejön érzelmileg" az ember és már nem követi az online médiát sem:D Egyébként én szakemberként tudlak abban is megerősíteni, hogy a toxikus munkahely, a munkavégzéssel kapcsolatos nagyfokú frusztráció/érdektelenség, a túlzott stressz, a kontrollszerzésre tett sikertelen kísérlet, a szigorúan ütemezett feszes hétköznap valóban megbetegít(het)i az embert mentális és pszichoszomatikai értelemben fizikailag is (krónikus autoimmun betegségek részben nagy fizikai/érzelmi igénybevétel ill. bizonyos vírusfertőzések alkalmával alakulnak ki). Amennyiben úgy érzed, hogy képtelen vagy jelenleg munka után vagy hétvégén feltöltődni, egyre kevésbé vagy boldog és/vagy elégedett, esetleg mentálisan fáradt, levert, céltalan, frusztrált is vagy, akkor érdemes elgondolkodni a problémák gyökerén: jó helyen vagy/ jó pozícióban vagy/ mik a terveid (mi az ami nem valósult meg; hogyan képzeled el magad 3-5 év múlva)/hogyan töltöd a szabadidődet (aktívan/passzívan)/milyen az általános közérzeted stb. Szerintem az mindenképpen pozitív, hogy felismerted, hogy valami nem jól működik az életedben és megtudtad fogalmazni az igényedet is a változtatásra. Mivel Te ismered saját magadat leginkább, érdemes az ösztönös megérzéseidre is hallgatni és akár egy pro-cons listával megtervezni a továbblépést. Több kommentelő is írta, hogy ők is túl vannak valami hasonlón ezért plusz szakmával- feltehetően majd egyéni vállalkozókként- próbálnak nagyobb szabadságra szert tenni, nyilván ehhez most 1-2-3 évig inkább el kell venni még abból is ami megvan. Ez sem egyszerű ,,áldozat", de ha lesz flow akkor az a személyes kontroll mellett nagyobb hatékonyságot és ezzel együtt felszabadultságot is jelenthet majd- ami már igazi dopping lehet a munkaalapú társadalomban, hiszen ja, kapitalizmus van, melózni kell csak nem mindegy, hogy van-e beleszólásod abba, hogy mit/mennyiért meg hogyan (ha már abba nem is lesz, hogy az adódat rád költség ne magánjachtra) Arra biztatlak, hogy gondold át Te is, hogyan tudsz változtatni az életeden és próbáld meg, mielőtt felörlöd magad. Annyira rövid és kiszámíthatatlan ez az egész, a legrosszabb amit tehetsz, hogy kötelességtudatból vagy félelemből vagy csak azért mert mások azt mondják/így csinálják, végigvegetálod az életed, és közben lemaradsz azokról a sejtetett állomásairól ahova téged is elvitt volna a gőzös, ha felkapaszkodsz rá. Persze ez kockázat, nade nem mindegy, hogy amikor visszatekintesz az el nem élt életedre és a ki nem használt potenciáljaidra, milyen mértékű szomorúságot érzel. Nyilván mindent csak akarni lehet, megszerezni nem, azonban az elbukottaknak mindig könnyebb hátatfordítani, mint az elhalasztottaknak/lekésetteknek- mert aki sok ilyet halmoz fel, az bizony megreked a ,,mi lett volna ha " szakaszban időben, emlékekben és persze érzelmileg is.. Aztán ehhez a gödörhöz már az óriás Lindt nyúl és a Netflix limonádé előfizetés is kevés lesz önterápiának. Mérlegelj, keress (sors)közösséget aztán dönts magadért. Sok sikert!!