Hogy kezdtétek külföldön az életeteket?

Németországba. Otthonról kerestem melót, amikor találtam kimentünk egy hétre lakást keresni. Az is lett. Volt tartalékunk. De azt mondom, hogy kaució, első havi bérlet, költözés, első havi élet, pár bútor. Másfél-két milla nem árt.

10 évvel ezelőtt Finnországba költöztem Németországból, azóta állampolgár is lettem. Volt kb. 500 euróm, a férjem finn, hozzá jöttem egy darab kézipoggyásszal, akkor még ő se volt olyan jómódú, mint most, be kell valjam nagyon nagy mázlink volt. Ő rögtön kapott munkát, én meg tanulhattam, támogatott az állam. Lakást is viszonylag egyszerűen és gyorsan találtunk. Így visszagondolva nagyon vakmerő voltam, de nagyon fiatal is, most már nem merném ezt bevállalni, de örülök, hogy anno megléptem.

Othonrol kerestem az interneten munkát. Egyszer kiutaztam interjura utána 2 hétmulva kezdtem. A lakást a cég intézte. Fél évig csak szobát béreltem. Utána kerestem saját lakást. 300 euroval és egy öreg szakadt fiat puntoval jöttem ki. Mérnőki területen helyezkedtem el közvetlenül diploma után tapasztalat nélkül.

Mi a párommal 50 fölött voltunk, amikor puszta kalandvágyból nekivágtunk. Sem ismerős, sem munka, sem lakás, se tartalék pénz, semmi nem várt, még azt sem tudtuk, hova megyünk. Átautóztunk Ausztrián, s mivel ott nem találtunk munkát, továbbmentünk Németországba. Újsághirdetés nyomán egy tojásfarmon kezdtünk dolgozni. Az első 6 héten a kocsiban laktunk, s már majdnem beköltöztünk egy lakásba, amikor 50 km-rel arrébb találtunk a végzettségünknek megfelelő melót. 8 évig laktunk kint, barátságom szövődtek, amik a mai napig tartanak. Németország befogadott minket, csak mi nem tudtuk befogadni Németországot. Öregek voltunk már hazát váltani, hazajöttünk a házunkba.

*barátságok

Off: Épp az imént hívott egy német barátom. Beszéltünk erről-arról, a politika is szóba került. Meséltem neki Orbánról, s egy szó nem jutott eszembe, de azt mondta, ne keressem a kifejezést, mert mindent tud Orbánról és a mutyijairól. Hát itt tartunk.