Hogy kezdtétek a közös életeteket?

Nálunk komplikált volt a dolog :)

Anyám egy undok hárpia, miután összejöttem a párommal minden erejével azon volt hogy szétkapjon minket.

(És ez tényleg komoly, volt egy barátom aki azért szakított velem, mert nem akart ilyen anyóst magára zúdítani :)))

Egy fél év után már nagyon fárasztó teher volt, amúgy is utáltam velük élni.

Anyósékhoz költöztem.

ISZONYATOS volt.

Apósom minden lehetséges alkalommal éreztette velem hogy semmi közöm a családhoz, anyósom rám zúdította az összes depresszióját.

Nem vették egy szavam sem komolyan, pedig minden ego nélkül, értelmileg nem vagyunk egy színvonalon.

És nem az ő javukra :)

Egy év után kiköltöztünk a telken egy kis kuckóba, ott sem bírtunk megmaradni.

Nagyon beteg lettem, elegem lett mindenből, újabb egy év után eljöttünk albérletbe.

Most egy igen kedves néni a főbérlőnk, anyám helyett anyám lett :)

A párom talált egy jó állást, én visszamentem okj-ra hogy tudjak diákmunkát végezni (ilyen állapotban sajnos sehova nem vettek fel, még fekete munkára sem :(... egy évem ráment, és semmilyen munkát nem kaptam)

A főbérlőnk felajánlotta hogy később ha jobban leszek, köthetnénk eltartási szerződést.

Azért mégiscsak én ápolnám őt, és nem fordítva :D

Szóval most félig összejöttek a dolgok.

De nehéz, kötélidegek kellenek hozzá.

Párszor már majdnem ráment a kapcsolatunk, szerencse hogy türelmes vagyok :) 22/L

Elolvastam a kérdést és jobb lenne, ha nem válaszolnék, mert sok dolog történt, ami miatt át kellett alakítanunk az életünket. De röviden: Szentendrén, családi házban kezdtük a közös életet, aztán Pomázra mentünk egy fele akkora lakásba 1 gyerekkel, aztán amikor megelégedtünk volna a 2 gyerek után, akkor eladták a bérelt lakást és 2 évre kiestem a munkából egy kis szívműtét miatt. El kellett költöznünk, eladtuk a 2 éves autót és időközben (amíg a kórházban feküdtem) megszületett a harmadik gyerek. Most a család egy kis tiszai faluban lakik, míg én Bp-en próbálok annyi pénzt összeszedni, hogy újra ideköltözhessünk, de most már nagyobb biztonsággal. 2-3 hetente látom a nejemet és a gyerekeket, persze állandóan telefonálunk. Könyvelésben dolgoztam, most pénzügyes vagyok és most már jól is keresek. Idén végre ismét együtt lehetünk! :o) Talán most talpra tudunk állni! (?)

Szerintem ennél szebb választ vártál ... De ha azt hiszed, hogy nem vagyunk boldogok, akkor nagyon tévedsz! Vannak nehézségeink, de kinek nincsenek? Ki ezt, ki azt kapja az élettől. Csak azt tanultuk meg, hogy nincs olyan, hogy "majd legközelebb"! Ami megtörténhet, az meg is történik, és akkor vége minden tervnek!

42/F