Más is érez így kollégákkal kapcsolatban?

A korkülönbségnek alapvetően nem kéne problémának lennie, nekem is volt 50+ kolléganőm,akit imádtam, de amikor az élethelyzetekben vannak ekkora eltérések (van gyerek/nincs gyerek pl),ott érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Én is pl inkább azokkal a kollégákkal jövök ki jól, akiknek vagy nincs gyereke vagy kirepült már. A többiek mindig valahogy belecsempészik a beszélgetésbe a gyerekeiket, még ha nem is vág témába. Értem én, hogy nekik ők a legfontosabbak,de ezt néha udvariatlanságnak érzem az ő részükről. Na mindegy, nem akkora tragédia ez, ignorálom őket.

Akikkel jól elvagyok, náluk is azt tapasztalom, mint a kérdező, hogy maguktól biztos nem érdeklődnének, hogy velem mizu, hogy telt a hétvége stb. (Igen, én szoktam érdeklődni,de nem ilyen tolakodóan :) ). Nem mélyen szántó csevegésre vágyom,arra ott vannak a munkán kívüli barátaim,de néha jólesne egy kis 5 perces beszélgetés, míg a konyhában főzzük a kávét.

Kérdező, volt olyan munkahelyed, ahol nem így éreztél? Mi a helyzet a munkán kívüli kapcsolatokkal? Szerintem nagyon ritkán van olyan, hogy egy munkahelyen az ember igazán felengedjen. Bennem pl mindig ott van, hogy sosem lehet tudni,ki mikor fordítja ellened,amit mondasz (rossz tapasztalat). Meg ők "csak" munkatársak,nem barátok.