Introvertáltak! Ti hogyan szoktatok beilleszkedni egy új munkahelyi közösségbe? Mennyi idő múlva kezdenek el titeket befogadni, vagy esetleg épp kiutálni emiatt? Mennyire szoktátok megosztani a magánéleti dolgokat?

5 éve vagyok a jelenlegi munkahelyemen, ebből az első 2 évben irodából dolgoztam (azóta home officeos vagyok így teljesen más a dinamika). Az elején engem is próbáltak ide-oda csábítgatni, mindennap hívtak ebédelni, munka után programozni stb, de aztán hamar leesett nekik, hogy ez nem igazán az én világom és nem erőltették. Nem zárkózom el teljesen, de nekem bőven elég volt havonta - kéthavonta elmenni kajálni vagy sörözni munka után egy kisebb csapattal. Ennél több már sok lett volna.

Volt akik emiatt lenéztek, de amilyen fajta emberek voltak.. háát, tőlük ezt dicséretnek vettem :D A emberek döntő többsége nem csinált belőle ügyet, mert jól lehet velem dolgozni, nem voltam bunkó vagy antiszoc, simán csak meghúztam a határaim. Általában minden munkahelyen lett 1 barátom, akikkel azóta is jóban vagyunk. Eddig csak egy olyan helyen dolgoztam, ahol kifejezetten hátrányom volt ebből, ott nem lehetett továbblépni seggnyalás és bratyizás nélkül, így nem is maradtam sokáig.

Amúgy az tényleg igaz, hogy csak Magyarországon ekkora szokás hogy egy munkahelyen mindenki kötelességének érzi mindent megtudni a munkatársáról, a családi hátteréről elkezdve a szexuális életéig mindent, és ezt mind munkaidőn belül, helyben.

Én 18 éves koromtól kezdve külföldön dolgoztam, több helyen, mindenhol megmaradtak az emberek (fiatalok is) a munkahelyen az udvariasságon belül. Valahogy mindenki alapvetően tudja hogy munkahelyen nem az a dolgunk hogy egymás életében vájkáljunk, hanem a feladatainkat minél jobban megoldjuk együtt a csapatban. A legfőbb téma a munkánk volt, ha valaki lógni akart munkahelyen kívül, azzal találkoztunk munka után és ott beszélgettünk magán dolgokról. Ez így a normális. A főnök minden dolgozót egyenlőként kezelt, nincs bratyizás, seggnyalás, mert ilyenkor a csapat kinézi az illetőt.

Ezzel szemben hazajöttem rengeteg év után kipróbálni magam egy otthoni szférában, abba csöppentem bele hogy a leendő munkatársak kora reggel már az előző esti szexuális élményeiket beszélték ki. Majd folytatódva egész napos pletykálással, egymás basztatásával, a munka meg csak melléktevékenység. Betanításról én nem is álmodoztam. Mindenhol volt kiskedvenc, leggyengébb láncszem, kívülálló, áldozat stb. Az emberek nem tudnak egymással dolgozni, egymás keze alá dolgozni, egymást segíteni. A főnök sehol, vagy csak a kiskedvenccel kommunikál. Több helyen tapasztaltam ugyanezt. Én elhiszem hogy emellett az itthoni bérek mellett senki sem akarja megerőltetni magát, és jobb szórakozás valakinek széttrollkodni a munkanapot, de ezt az embereknek magukban kéne rendeznie és nem a munkatársakon, akik meg csinálnák a dolgukat rendesen.

Szóval ismét külföldön dolgozom, békében :D

33: Meg olyan is leginkább csak Magyarországon van, hogy kirúgnak, ha sosem veszel részt céges partikon meg csapatépítőkön.

Nyugaton a csapatépítőknek az a módja, hogy meghirdetik, és ha van elég jelentkező, megtartják, ha nincs, majd legközelebb. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol kiírják, hogy "Kötelezően ajánlott részvétel!". (Eleve milyen megfogalmazás ez? Valami vagy kőtelező vagy ajánlott.)

Én introkent a munkahelyre úgy tekintek mint egy munkahely😀

Értem ezt úgy, hogy nem barátnőt, szexpartnert, barátokat szerezni, pletykálni megyek oda, hanem dolgozni.

Nem vagyunk sokan, de így mivel én teszem a dolgom és dolgozok kevesebb időm jut csevegni és nagyon nem is akarok. Akikkel egy helyen vagyok ott beszélunk közben de személyes információk megosztását nem viszem túlzásba. Terhelhető vagyok így a főnök is gyakran oszt rám plusz feladatot. Biztos engem is kibeszelnek, de ez engem nem zavar. Mindenkihez tisztelettel állok hozzá, aztán ha olyat tesz akkor nem foglalkozom vele többet.

Nem kell többnek látni a munkahelyet annál ami.