Mi a jó egy olyan munkahelyben ahol (adott munkakörben) pont ugyanannyit kap aki 20 éve ott van mint az aki ma lép be?

Kérdező, ha epic jó fizetést akarsz, akkor ne olyna helyre menj, ahol bruttó 260at fizetnek. Abból ugyanis még a jobb helyeken is naaaaaggggyon lassan lesz bruttó 400 fölött a fizu, amire már azt lehet mondani, hogy kezd korrekt lenni.

Szóval aki jó fizut keres, eleve nem is megy ilyen helyre.

Összetettebb ez, mint ahogy gondolod, kérdező!

Indító gondolat: a munkahelyen eltöltött évek száma nem feltétlenül egyenesen arányos a leadott teljesítménnyel, hasznos tevékenységgel.

Az, hogy én 40 éve ott dolgozom valahol, nem szégyen, ill. nem is dicsőség, - pusztán csak egy állapot! Több évtizede dolgozom azonos munkakörben, de ettől még nem érzem magam többnek azoknál, akiknek a felvétele most van folyamatban, - mert a tisztesség is ezt kívánja!

Írok egy személyes példát!

A leendő kollégám hiába "null kilométeres", már a második munkanapján tanultam tőle olyan ismeretet, amely beleilleszthető a munkánkba és van olyan jó, hatékony, mint amely módszereket eddig ismertem, használtam!

Nekem nem esett nehezemre ezt a szemébe mondani - és ezzel elismerni, hogy hasznos, amit megosztott velem - és használom is az új módszert, amióta megismertem!

Mi történt annak hatására, hogy elismertem a nyilvánvalót?

Gondolkodásra, kreativitásra serkentettem vele és arra, hogy ne szégyellje elmondani, ha van valami ötlete, - a legrosszabb esetben szakmai érvekkel támasztom alá azt, hogy miért vélem célszerűtlennek, amit felvet!

Hatás?

Lelkiismeretes és energikus a munkavégzése, - szemben azzal, amit a sok sutyerák a lehúzással, negativitással szokott kiváltani az új kollégákból!

Miért hasznos ez nekem?

Azért hasznos ez nekem - és az egész munkaközösségnek is, - mert a fentiek okán nyitottabbá válik az új kolléga a munkakör minél szélesebb körű megismerésére.

Miért jó az nekem, ha a kollégák e lehető legszélesebb körben ismerik a munkakörüket?

Azért jó ez nekem, mert a teljesítménykényszer állandó nálunk és egy napra akár több napi munka is van, - csak mi szabjuk meg a határt, hogy mennyi az a munka, amennyibe még nem őrülünk bele és fizikailag is teljesíthető, - és ennek a ténynek az ismeretében lényeges segítség, ha több vállra terhelődik a nehéz építmény terhe, több emberen oszlik el a teljesítménykényszer és nem eshetünk "pótolhatatlanság" csapdájába sem.

-Arról írok, amikor egy, azaz egyetlen egy (!) ember képes csak elvégezni egy műveletet és ezért még akkor is őt rendelik be, ha az egyik alkarjára fel vannak csévélve a belei, olyan beteg vagy szabadságon van!