Mikor jött el az a pont a munkahelyeteken amikor úgy döntöttetek hogy felmondtok?

Az elsőn, mikor találtam egy szakmaibb és jobban fizető állást, ahova felvettek.

A másodikon mikor elkezdtek bullyzni, mert nem maradtam munka után velük inni. Egész pontosan annál a megjegyzésnél, hogy így nem fogok sokáig itt dolgozni. Rávágtam, hogy igazad van, ezelőtt is megvoltam nélkületek, ezután is megleszek és azzal a lendülettel mentem a főnökömhöz mesélni neki és egyben felmondani.

A harmadikon meg akkor, mikor másodszorra maradt el az évértékelő beszélgetés, ahol rendszerint fizetésemelésről is szoktak beszélgetni (másfél év alatt egy forintot sem kaptam) és a vezető kolléga távozása miatt felfüggesztették az egyetlen értelmes projektet, amibe rengeteg energiám és szabadidőm öltem annak reményében, hogy majd lesz értelme. Nem volt, mert 3 embert kivéve mindenki hülye volt hozzá, mint a f*szom.

Amikor megkínáltak 2% fizuemeléssel, és a HR visszadobta a kérelmemet, hogy emeljünk már értelmesen.

Alapvetően 2 ok miatt mondok fel:

- nem tetszik a lóvé

- b*szakodnak a HO miatt, hát fog a f*szom bejárni az irodába heti 2-3-szor

A többi engem nem izgat, nem vagyok egy lelkizős típus.

Mindig amikor megromlott a viszony nagyon a kollégákkal.

Az első munkahelyemen leépítettek, a második-harmadik határozott idejű volt, a negyediken rossz lett a viszony, az ötödiken eleve rosszul indult, mert alja népséggel dolgoztam együtt, a hatodikon szintén rossz lett a viszony.

Szóval mindig az emberi tényező számított.