Tényleg ennyire az extrovertált, pörgős munkaerő a jobb, mint aki jól és precízen dolgozik?

Érdekes helyzet állt elő a munkahelyemen. Hárman vagyunk gyakornokok, én és két lány. Az egyik lány velem együtt érkezett 2-3 hónapja, a másik már egy ideje ott van, most megy át főállásba.

Mindannyian csinálgatjuk a dolgunkat, fejlesztőként dolgozunk. Eleinte az új lány és én is hasonló kaliberű feladatokat kapott, mint én. Én igyekeztem mindent úgy csinálni, "ahogy kell", kiszervezni osztályokba, hogy rendezett és tiszta legyen a kód, solid elveket követve, clean codeot írva. Ő ledarálta a feladatát, valami minimális struktúrát követett, de hamarabb ledobta magáról és kérte is a következőt. Nekem meg már elkezdte rágni a fülem a főnök, hogy mikor leszek már kész. Aztán ez folytatódott azzal, hogy erre a lányra a második héten szinte egy egész komoly feladatot raktak, amire később az ügyfelek is rárepültek és most gyakorlatilag ő a kiskirály, mi meg a háttérben maradtunk és kapjuk a feladatokat, amiket ő megbeszélt a főnökkel. Én tesztelhetem, amit ő csinált, a másik lány meg csak részfeladatokat kap belőle, ilyen apró javításokat. Ő visz minden látványosat, szakmailag most övé a rivaldafény, pedig szerintem nem végez jó munkát. Inkább azt az elvet követi, hogy működjön, aztán ha marad ideje, kicsit kiszépíti. Szerintem ez nem követendő minta. A másik lány nem tudom milyen munkát végez, mindenesetre fura, hogy látszólag kevésbé foglalkoznak vele.

A másik a közösségi élet. A régebb óta ott dolgozó lány szinte senkivel nincs jóban a csapaton kívül, a másik lány meg alig van itt pár hónapja és több csapattal lebratyizott, több emberrel megy ebédelni, ismerik a cégben olyan emberek is, akikről azt sem tudom ki, de megjegyezték már a nevét. Néha hív magával engem is, de biodíszletnek érzem magam.

Nem utálom, mert velem is kedves és közvetlen, csak érthetetlen számomra, hogy egy friss dolgozót, aki ráadásul gyengébb egyetemre is jár, jobban tolnak előre, mint azt a lányt, aki itt dolgozik évek óta. És hogy én hiába töröm magam, hogy jó legyen a munkám, mindig a szar, kicsi feladatokat kapom. És levegőnek vagyok nézve, miközben neki szakmai vezetők köszönnek messziről a folyosón már...